Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
Zárszó
1630 után, a pénzügyi önállóságért síkra szálló rendi akciók következtében, visszajutottak a Magyar Kamara hatáskörébe. Az adóügynél 1670-ig a magyar rendeknek sikerült meghiúsítani a bécsi udvar törekvéseit. Az 1670—1680-ig tartó korszak abszolutisztikus jellegű kormányzata azonban a központi hatalom érdekeit szolgáló adórendszert igyekezett bevezetni, amint láttuk, csak részleges eredménnyel. A központi hatalom és a magyar rendek politikai ellentéteinek kérdését nem lehetett sablonos módszerrel vizsgálni. Egyszerűsítve a megfelelő helyeken részletesen megtárgyalt kérdéseket, azt állapítottuk meg, hogy a bécsi udvar a központosításnál nem volt kellő figyelemmel a magyar érdekekre, s ez a magyar rendek ellenállását növelte a pénzügyek bécsi központosításával szemben. A magyar rendek ugyanakkor a nemesi kiváltságok védelmével sokszor gátolták a pénzügyigazgatás konszolidálódását. Amikor azonban síkraszálltak a bányák, a pénzverés, a sógazdálkodás és a nyugati határ harmincadhelyeinek a Magyar Kamara alá való helyezéséért, a pénzügyi koncentrációnak olyan formáját akarták megvalósítani, amely magyar szempontból előnyösebb volt a bécsi udvar pénzügyi politikájánál. A Magyar Kamaráról nem lehet azt elmondani, hogy mindenben kiszolgálta a bécsi pénzügyi törekvéseket. A hazai pénzügyigazgatási központosítás elvét természetesen ő is támogatta, hiszen ez hatáskörének megnövekedését eredményezhette. A Magyar Kamara többször közvetítő szerepet játszott a bécsi udvar és a magyar rendek között, főleg akkor, amikor az udvart a magyar törvények megtartására igyekezett rábírni. A nemesi birtokok törvénytelen elfoglalásánál azonban a Kamara kiszolgálta az udvar érdekeit. Ez volt népszerűtlenségének legfőbb oka. A Kamarák, közöttük a Magyar Kamara működése az abszolutizmus politikai rendszerének a kiépítését segítette elő. A 16. és 17. századot még nem tekinthetjük Ausztriában, még kevésbé Magyarországon az abszolutizmus korának. A pénzügyigazgatás szemszögéből nézve abszolutizmusról akkor beszélhetünk, ha mind a rendes, mind a rendkívüli királyi jövedelmek kezelése, az adók kivetése és behajtása teljesen a királyi hatalom hatáskörében van. Amennyiben az adót az uralkodónak még a rendek szavazzák meg, úgy legfeljebb az abszolutizmust megelőző korszakról lehet szó, amikor a központi hatalom erősödik a rendi hatalom rovására. Magyarország esetében a 16. és 17. századot — a 17. század első felében tapasztalható rendi fellendülés ellenére — az utóbbinak kell tekintenünk. Talán azért, mert a kamarai pénzügyigazgatás, ha nem is zavartalanul, de állandóan működött, és fontos szerepet játszott hazánkban. A Magyar Kamara és az általa irányított kamarai pénzügyigazgatás nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a török elleni küzdelem pénzügyi, gazdasági feltételeit megteremtse. Ez látható volt a pénzügyigazgatás valamennyi ágában kifejtett tevékenységénél. Ki kell emelni a Kamarának azt a munkáját, amelyet a várbirtokok szervezése, a végvári rendszer kiépítése és fenntartása körül végzett. Ez az állandó, rendszeres tevékenység a legfontosabb érv a Magyar Kamara 16. és 17. századi történeti szerepének, jelentőségének előnyös megítéléséhez. 163
