Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IX. A magyar kamara bevételei és kiadásai
sából nyert terményféléket a Kamara jórészt a katonaságnak adta át, s nem számolta el pénzbeli jövedelemként. Bizonyos adatok arról tanúskodnak, hogy az egyházi birtokok váraiban elhelyezett katonaság fenntartásához az egyházmegyei javadalmak mindig (nemcsak a főpapi szék betöltetlensége esetén) komoly mértékben járultak hozzá. Az esztergomi érsekség jövedelmeiből például 1589-ben 33.447, 1590-ben 36.775, 1591-ben 18.455 forintot (vagy ilyen értékű terményt) fordítottak az érseki várakban állomásozó katonaság eltartására.684 Az érsekség jövedelmeiből főkapitányi fizetéseket is kiutaltak.685 Jelentékeny terményjövedelme volt a Magyar Kamarának az egyházi tized bérletéből, használatából is. Ennek mértékére következtetni lehet a tizedbérlet címén kiadott összegekből. A Magyar Kamara az 1555—1562-ig terjedő időszakban 25.492 forintot adott ki az egyházi tized bérletére.686 Említettük, hogy a tizedbérlet a bérleti összeg többszörösét, legalább háromszorosát hozta meg a bérlő számára. A fenti esetben tehát a tizedbérletből a kamarának 70-80.000 forint bevétele is lehetett. Ezzel szemben az 1555-1562. évi kamarai bevételeknél a tized haszna csak jelentéktelen összeggel, 552 forinttal szerepel.687 Ez meglepően mutatja, hogy a kamarai központi számadáskönyvek a terménybevételnek minősülő tized hasznát sem számolták el. A kincstári uradalmaknak, várbirtokoknak, az egyházi tized bérletének, az üresedésben lévő főpapi javadalmaknak főleg terményekből származó jövedelmeivel együtt a Magyar Kamarának, szerény becslés alapján is, legalább 60-80.000 forinttal nagyobb értékű volt az évi bevétele annál, mint amit a központi számadáskönyvek, számadási kimutatások (Liber perceptionis atque erogationis proventuum, Copula annorum) kimutatnak.688 (Az ilyen terményjövedelmek természetesen a Szepesi Kamara bevételeit is megnövelték.) Az említett központi pénztári számadások a Magyar Kamara kiadásit is feltüntetik. Ezek túlnyomórészt nem katonai, hanem kormányzati szükségleteket láttak el. Az 1555-től 1562-ig terjedő korszak kiadásainak 51,83%-át tették ki a kormányzatra fordítottak: a királyi udvartartás költségei, a királyi tanács tagjainak, azaz a bárók, főpapok, királyi tanácsosok, egyéb királyi tisztviselők, servitor-ok, a kamarai tisztviselők fizetései, a királyi bíróságok tagjainak, a királyi posta alkalmazottainak az illetményei, a felsorolt hatóságok dologi kiadásai. A katonai jellegűek az említett korszakban az összkiadásoknak csak 20,4%-át tették ki. A katonai természetű kiadásokhoz kell számítani az egyházi tized bérletére szánt összegeket is, amely az összkiadások 3,6%-ára rúgott.689 A kiadásoknak ez az aránya a további években sem módosult 684 MNL OL E 105 - 3 - 70. 685 MNL OL E 105 - 3 - 5-6. 686 Ember Gy.\ A magyar királyi kamara i. m. 534-536. 687 uo. 521. 688 vö. a 654. sz. jegyzethez tartozó kimutatásokat. 689 Ember GyA magyar királyi kamara i. m. 526-530., 537. Az 1566. évi kamarai költségvetés szerint például a következő királyi és országos képviselők húztak fizetést a Kamarától: a főpapok közül Oláh Miklós esztergomi érsek, egyben királyi helytartó és kancellár, továbbá a nyitrai, veszprémi, váradi, pécsi, zágrábi püspök (salaria praelatorum), az ország bárói közül Bárhori András országbíró, Mérei Mihály nádori helytartó, Zrínyi Miklós tárnokmester, továbbá az udvari tisztségek viselői, mint a főkamarás, főlovász-mester, főétekfogó-mester, főajtónálló-mester, főudvarmester, főpohárnok-mester, Thurzó Ferenc királyi tanácsos (salaria baronum). Itt látható a két királyi kancelláriai titkár (Listhius 160
