Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
IX. A magyar kamara bevételei és kiadásai
A városi cenzus fizetésével a szabad királyi városok, amint ezt a városok által fizetett adófélék ismertetésénél említettük, szintén rendszeresen hátralékban maradtak. Cenzus címén például az illetékes városok 1555—1562-ig csak 1.210 forintot fizettek be a kamarai számadáskönyvek szerint.678 Ez még az egy évi kivetés összegét sem érte el. Pedig a cenzust, a városok földesúri jellegű terhét, évente (s nemcsak az országgyűlések alkalmával) kellett volna a királynak beszolgáltatni. A birtokjövedelmekről, mivel ezek jórészt nem pénzbeli, hanem terményekből álló jövedelmek voltak, a pénzbeli bevételeket tartalmazó pénztári számadáskönyvek nagyrészt igen hiányos felvilágosítást nyújtanak. Királyi várak (várbirtokok) jövedelme címén a pénztári számadáskönyvek 1555—1562-ig, tehát nyolc év alatt 18.110 forintot tüntetnek fel.679 Ez nagyon kevés, hiszen a 70-100 katonát tartó tihanyi vár bevételei is elérték az évi 1.900 forintot.680 Magyarország királyi birtokainak bevételeit a 16. század második felében Szekfű Gyula évi 50-80.000 forintra becsülte.681 A Bécsi Haditanács óvatos költségvetése például a felső-magyarországi kincstári uradalmak bevételét 1588-ban évi 25.980 forintra tette.682 A Magyar Kamara alatti területen lévő uradalmaknak is legalább ennyit kellet jövedelmezniük. A birtokjövedelmek közé tartoztak természetesen az Alsó-ausztriai Kamara alá tartozó uradalmak (például Komárom, a nyugat-magyarországi zálogbirtokok) bevételei is. (Sem ez utóbbit, sem a felső-magyarországi birtokjövedelmeket a Magyar Kamara számadáskönyvei nem tartalmazzák.) A 17. században a kamarai számadáskönyvek még a 16. századinál is kevesebb adatot nyújtanak az uradalmak jövedelmeire vonatkozóan. Többnyire nincs is külön tételük ezeknek a bevételeknek, hanem rendszerint a rendkívüli bevételek (extraordinaria) között találhatóak — más egyéb bevételek mellett — birtokbevételek is.683 A számadások eme hézagosságának oka, mint mondottuk, részben az volt, hogy a birtokok terményeket, robotot szolgáltattak a várak részére, amelyeket a fenti számadásokba nem vezettek be. Oda legfeljebb a pénzzé tett termények árbevétele kerülhetett. Pénzért igen kevés terményt adhattak el, hisz a terménykészlet sokszor a várőrség ellátására sem volt elegendő. A számadások hiányosságának másik okát abban kell látnunk, hogy a váruradalmaknál, amint a birtokok ismertetésénél már hangsúlyoztuk, sokszor igen laza volt a kamarai felügyelet. A váruradalmak egy része nem is kapcsolódott szorosan a kamarai birtokigazgatásba, hanem csak kisebb-nagyobb kamarai ellenőrzés alatt állt. A Kamara csak azt ellenőrizte, hogy a várparancsnok hogyan használta fel a jövedelmeket a várőrség ellátására. E jövedelmeket nem is tekintették tulajdonképp kamarai jövedelemnek. Elvétve s csak a kamarai számadáskönyvek „rendkívüli vagy egyéb" rovatában találhatók adatok az üresedésben lévő egyházi birtokokból származó bevételekre vonatkozólag. Ebben az esetben is arról volt szó, hogy az egyházi birtokok gazdálkodá678 Ember Gy.: A magyar királyi kamara i. m. 521. 679 uo. 680 Erdélyi László'. Pisky István tihanyi kapitány számadáskönyve 1585-1589. In: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle 12. (1905) 226-227. 681 Hóman B- Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. 3. 124. 682 ÖStA KA HKR Akten Exp. 1588. Dezember No. 108. 683 vö. MNL OL E 105 és MNL OL E 106 köteteit a 17. századra vonatkozóan. 159
