Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
desúr, a falusi bíró is igyekezett eltitkolni a rovok elől. A rovok munkájára a megye, a szolgabírák és a földesúr nyomása nehezedett. Mindennek az lett a következménye, hogy népes falvakból is csak 6-8, jobb esetben 10 adózó portát tudtak összeírni. A porta megváltozását és számának nagy csökkenését mutatja, hogy míg 1549-ben 52.444, addig 1596-ban alig 18.000 portát tudtak összeírni a királyi Magyarországon (beleérve a török hódoltsági területnek a határ melletti részeit, ahol portánként a dica felét kellett fizetni), pedig a porták száma a 15. század végén az integer Magyarországon körülbelül 180.000-re rúgott.592 A porták száma ugyan fogyott, ugyanakkor - ha nem is a portaszám csökkenésével hasonló mértékben - nőtt az egy portán belül található családok száma, mégpedig annyira, hogy a 16. század végén egy adózó portára már 10-11 jobbágy-, illetve zsellérháztartás esett. A század közepén még csak két-két és fél háztartás tett ki egy portát. A porta „megduzzadását” azonban nem követte az egy portára kivetett adó növekedése. A rendek, ha egyáltalában megszavazták az adót, továbbra is portánként csak két forint beszedéséhez járultak hozzá. így történ ez 1583-ban is.593 A rendek 1590 után, a tizenöt éves háborúhoz szükséges költségek miatt változtattak szűkkeblű adópolitikájukon, 1594-ben portánként már évi hat forintot szavaztak meg.594 1595-ben ez a megajánlás addig nem tapasztalt összegre, portánként tizenöt forintra emelkedett. Ezt az adót a rendek nagyrészt maguk fordították csapatok félfogadására, s nem adták át a Kamarának.595 Az 1596. évre húsz forint megszavazását kérte az uralkodó, ebből tizenkettő forintot a jobbágyok, nyolc forintot a földesurak fizettek volna. A rendek tizennyolc forintot szavaztak meg portánként, s ennek a félét a földesurak vállalták. Az adót a Kamara adószedői hajtották be nemesi esküdtek ellenőrzése mellett.596 A felemelt adó behajtását azonban továbbra is megnehezítette az adóporták csökkenése, amelyre az 1596. évi összeírás is rámutatott. A rendek ilyen körülmények között elfogadták a királyi propozícióknak a ház szerinti adókivetésére vonatkozó korábbi javaslatait. Az 1598. évi országgyűlés olyan döntést hozott (1598. évi 3. törvénycikkely), hogy az adót ezentúl nem adóporták, hanem házak szerint kell kivetni és behajtani. Az egy portára megajánlott tizenhat forintos dica helyett a rendek egy-egy ház után egy és fél forintot szavaztak meg, kiindulva abból, hogy egy portán 10-11 házat lehetett összeírni. A Magyar Kamara ezzel nem volt megelégedve, mert javaslata szerint házanként 2,5 forintos dica ellensúlyozhatta volta csak az adózó portánkét 20 forintra becsülhető adót. A Szepesi Kamara területén azonban az új rendszer alapján kezdetben nőtt az adóbevétel. Az adót 1604-ig (illetve 1608-ig) a jobbágyházak szerint vetették ki és hajtották be. A háborús pusztítások, a visszaélések miatt azonban a házak szerinti összeírások sem váltak be, s az adóbevétel sem emelkedett a kívánt mértékben. Ezért 1608 után ismét visszatértek a porták szerinti adóztatásra.597 592 uo. 31-32., 37., 57. 1544-re. ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1549. 903-906. 593 MOE VII. 132-133. 1583. áprilisi országgyűlés. 594 MOE VIII. 158-159., 185-188. Esztergomi részleges gyűlés 1594. június. 595 uo. 240. 1596. február-márciusi pozsonyi országgyűlés. 596 uo. 241-42. 597 Juhász LA porta története i.m. 58-60., 61-62. vö. Dávid Zoltán'. Az 1598. évi házösszeírás. Kápolnai Iván előszavával. Bp. 2001. 137
