Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
A porták szerint történő adóztatásra való visszatérés 1608 után elkerülhetetlenné tette az adózó porta 16. századi értelmezésének, jogi meghatározásának a reformját, megváltoztatását. A rendek — amint említettük - 1590 után már belátták, hogy a „porta sive sessio” elv tarthatatlan, hiszen az adózó porta és a jobbágyháztartás - az utóbbi a századfordulón már körülbelül azonos a földesúrnak járó szolgáltatások egységéül szolgáló jobbágy- vagy zsellértelekkel - különvált egymástól. Ez a különválás azt jelentette, hogy egy „adóporta” körülbelül 10-11 paraszti (jobbágy vagy zsellér) háztartásnak felelt meg. Az 1609. évi országgyűlésen, amelyen a porták szerinti adózást ismét rendszeresítették, ennek a valóságos helyzetnek a figyelembe vételével szabályozták az adózó porta (nádori porta) fogalmát. Az 1609. évi 62. törvénycikkely kimondta, hogy egy adóportára ezentúl 4 jobbágyházat, illetve 12 zsellérházat kell számítani. A 17. század első felében több országgyűlésen megerősítették s bizonyos kiegészítésekkel finomították az 1608. évi 62. törvénycikket. Az 1635. évi 8. törvénycikk például egy portára négy olyan jobbágyot számított, akinek saját ekéje (és természetesen ehhez megfelelő igaereje) volt. A legrészletesebben az 1647. évi 36. törvénycikkely írta körül az addigi adóportát. E szerint ilyen portának négy olyan jobbágyház felelt meg, amelyből mindegyiknek négy vagy hat igásmarhával „egész ekéje” volt, vagy nyolc olyan jobbágyház, ahol 1-1 háznak 2 igásmarhával rendelkező „fél ekéje” volt. A zsellérházakból tizenhatot vettek egy portának.598 A portának a valóságos helyzet figyelembe vételével történt szabályozása után emelkedett az egy-egy porta után kivetett adó összege az 1590 előttihez képest, de elmaradt a tizenöt éves háború alatti kivetésektől. Az 1618. évi és 1622. évi országgyűlésen a rendek portánként három-három forintot szavaztak meg, amelyet két év alatt lehetett behajtani. Az 1625. esztendőben a porták újból való számbavétele után portánként két esztendőre már 6 forintra emelték az adót, amelyet a Magyar Kamarának kellett beszolgáltatni (1625. évi 8. törvénycikkely). Az 1630. évi 5. törvénycikkely az ország leromlott állapota, a nagy szegénység miatt portánként csupán 1 évre ajánlott meg 3 forintot, ezt nem a Kamarának, hanem az ország főpénztárosának (a rendek megbízottjának) kellett átadni. Az 1635. évi 1. törvénycikkely, valamint az 1638. évi 5. törvénycikkely alapján két-két évre portánként 5 forint adót szedhettek a megyei adószedők, ezt a vármegyék adólajstromai szerint a Kamarának kellett befizetni. Emelkedett az adókulcs az 1647. évi 25. törvénycikkely alapján, ekkor a jobbágyokra két évre portánként 5, a földesurakra pedig szintén 5, tehát két esztendőre portánként összesen 10 forint adót vetettek ki. Ezt „ad manus generalis regni proventuum administratoris” kellett beszolgáltatni. Ugyanannyi adó kérését javasolta a Kamara 1659-ben is.599 A portánkénti 10 forintos adó volt a legmagasabb kivetés 1670-ig, ezután a hadiadó kezelésében az Ampringen-féle Gubernium alatt nagy változás következett be. A hadiadót bizonyos években külön gabonasegéllyel egészítették ki. Az 1622. évi 38. törvénycikkely szerint minden porta után 1 kassai köböl, illetve 2,5 nagyszombati 598 A Corpus juris-bői idézett törvénycikkeken kívül 1. Kállay István: Adalék a nádori porta fogalmának változásához. In: Levéltári Közlemények 43. (1972) 397-401. Közli Balassa Ferenc 1763. évi jelentését a nádori porta változásáról. 599 1. a Corpus juris megfelelő törvénycikkeit. 1659-re: MNL OL E 15 - 1659. június 16. - No. 3. A Bécsi Udvari Kamarához intézett jelentés fogalmazványa. 138
