Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
külön adószedő tisztviselők hajtották be. Ezek közül a legfontosabb személy a dicator vagy rovó volt, aki mint királyi tisztségviselő vett részt egy vagy több megye adójának a behajtásában. A rovói tisztséget az 1526 utáni adóigazgatás a Mohács előtti királyi pénzügy- igazgatástól örökölte. A rovok eleinte a kamarahaszna beszedésénél működtek közre, a 15. század második felében azonban, mint említettük, már a nemesi adószedőkkel együtt részt vettek a kamarahaszna és a hadiadó (subsidium) összevont behajtásában.578 (A rovó nevéből származik a kamarahaszna, illetve a vele együtt beszedett subsidium magyar elnevezése, a rovásadó.) A rovókat a király nevezte ki, de akadt olyan eset is, amikor a Kamara küldte ki őket. Megbízatásuk ideiglenes volt, arra az időre szólt, amíg az egy-egy országgyűlésen megszavazott adót, rendszerint két részletben, behajtották. Kinevezésükhöz a Kamara véleménye szolgált alapul, a Kamara azonban figyelembe vette a megyék kívánságait és igényeit is. A megyék ragaszkodtak ahhoz, hogy a rovó lehetőleg megyei birtokos nemes, sőt megyei tisztviselő legyen. Ezt ugyan a Kamara nem vette szívesen a rovói és a megyei tisztség összeférhetetlensége miatt, mégis beleegyezett a birtokos nemesek, esetleg megyei tisztségviselők (például alispánok, szolgabírák) jelölésébe, mert az adóbehajtásnál fontosak voltak a helyi ismeretek, azonkívül a birtokos nemesek vagyonukkal biztosítékot, óvadékot is nyújtottak az adóösszegek kezeléséhez. A rovó a Kamara és az illetékes megye előtt tett esküt.579 Utasítást a Magyar Kamarától kapott. Az utasítás összeállításánál a Kamarának figyelembe kellett vennie az országgyűlésnek az adóüggyel, adóösszeírással kapcsolatos határozatait (törvénycikkelyeit).580 A rovó munkáját a megyei hatóságokkal együttműködve végezte. Működéséhez segítséget kellett nyújtania az alispánnak és a szolgabíráknak. A rovó mellé a megyei közgyűlés egy esküdtet küldött ki, aki nemcsak segítette, hanem ellenőrizte is a rovói munkát.581 A rovó legfontosabb teendője az adóösszeírás, nevezetesen az adózó porták összeszámlálása volt.582 Az összeírás megtörténte, helyesbítése és megyei jóváhagyása után az adót többnyire maguk a földesurak (falvakban a bírák) szedték be, s adták át az így begyűlt összeget a rovónak, egyben megindokolták az esetleges hátralékokat is. A rovó feladata volt az adóhátralékok behajtásának sürgetése.583 A rovókhoz intézett kamarai levelek, rendeletek segítségével bepillanthatunk a rovok változatos munkájába. A rovok részére kiadott szolgálati utasítás szerint a Kamara rendelte el, hogy 578 Zsigmond király IV. dekrétumának 1. cikkelye tesz említést a kamarahaszna behajtásánál a „dicatores seu exactores" nevű tisztségekről. 579 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 234-235. A kamarai rovó kiküldésére: MNL OL E 21 - a - 1539. február 1. MNL OL E 15 - 1564. március 9. 580 MNL OL E 15 - 1564. június 6. A Kamara kifejti egy adóösszeírási panasszal kapcsolatosan, hogy a dikátornak az országgyűlési artikulusokkal ellenkező utasítást nem adhat. 581 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 235-236. 582 Az adóösszeírás elkészítése a Mohács utáni zavaros időkben azért sem volt könnyű feladat, mert a földesurak, várkapitányok nem tették lehetővé az összeírást, hanem az adót önkényesen szedték be. A rovok összeírói munkájában csak a 16. század második felében javultak a viszonyok. (1. Acsády Magyarország pénzügyei i. m. 54.) Nemcsak a földesurak, hanem a megye is gátolta az adózás intenzívebbé tételét (vö. Juhász Lajos: A porta története 1526—1648. Bp. 1936. 35.) 583 Az adóösszegek felküldésére, a hátralékok behajtására vonatkozó adatokat 1. az E 15 Expeditiones camerales nevű iratállagban. 134
