Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
a rovok a kamarai központhoz vagy máshová (például egy végvár részére) küldjék a begyűjtött adóösszeget. A Borsod megyei dicator-nak például 1554-ben meghagyták, hogy a begyűlt subsidium-ot az egri vár számvevőjének adja át.584 Gyakoriak az olyan rendeletek, amelyek a számadások elkészítésére és benyújtására szólították fel a rovó- kat. A Kamara döntötte el, hogy havonként vagy negyedévenként számoltatja el őket.585 A rovó az adóval kapcsolatos teendőkön kívül egyéb kamarai ügyek elintézésére is utasítást kaphatott, kiküldhették például birtokvizsgálatra, birtokok lefoglalására, vagy más vizsgálatokra is. A rovó magasabb kamarai tisztségeket is elnyerhetett, de nyitva volt előtte a megyei tisztviselői pálya is.586 A rovó működésének az volt a feltétele, hogy az országgyűlés az adó behajtásával a Kamarát bízza meg. Lehetett ez a megbízás - főleg akkor, amikor az adót a Kamara és a rendi megbízottak közösen hajtották be - részleges is. Olyan esetben, amikor az adóbehajtást az országgyűlés rendi tisztségekre bízta, a megyénél az adóbeszedést a megye által kiküldött hiteles személy, egy esküdt végezte. Rendszerint olyan, aki a kamarai kezelés esetében a rovó mellett a megyét képviselte. A 17. század másodok felében a megyei esküdt lassanként átvette a királyi rovó szerepét, és átalakult megyei adószedővé, adóperceptorrá.587 O szolgáltatta be aztán a Kamarának vagy másnak a megyében összegyűjtött adót. A Magyar Kamarának tehát az adóbehajtás alsó, megyei szintjén is jelentős szerepe volt az adóigazgatás megszervezésében. A királyi rovok, majd a 17. század vége felé helyükbe lépő megyei adószedők munkáját a Kamara igyekezett szabályozni, egyöntetűvé tenni. A Kamara próbálta elhárítani azokat az akadályokat is, amelyek a megyéknél a nemesi érdekek miatt állandóan nehezítették a hadiadó behajtását. A királyi rovó, majd később a megyei adószedő, adópénztáros tisztségét tulajdonképp a Magyar Kamara fejlesztette ki, együttműködve a megyei szervezettel. 4. A Kamara és az adóösszeírások (jobbágytelek és adózó porta) Az adó kivetésénél és behajtásánál igen fontos szerepet játszott az adóösszeírás, illetve a magyar gyakorlat szerint az adózó jobbágyporták összeszámlálása. Az országgyűlések ugyanis az adót nem meghatározott összegben ajánlották meg, hanem csupán arról döntöttek, mennyi adót fizessen egy-egy egész porta (eredetileg jobbágyporta vagy sessio). Az adó végösszegét így jelentősen az befolyásolta, mennyi adóköteles portát (kaput) sikerült az országban összeírni. A Habsburg uralkodók 1569-ben ugyan meg akarták honosítani azt a kincstár számára kétségtelenül eredményesebb módszert, hogy egy bizonyos meghatározott összeget vessenek ki adó gyanánt az országra, amelyet azután a porták között kellett volna felosztani. Ehhez a módszerhez, amely 584 MNL OL E 15 - 1554. szeptember 25. 585 MNL OL E 21 - b - 1566. június 18. - 547 - 95-96. Királyi rendelet a rovói számadások ellenőrzésére. MNL OL E 15 - 1568. szeptember 23. II. félév - No. 151., 1577. szeptember 17., 1579. február 13., 1586. február 21. Kamarai rendeletek a számadások benyújtására. 586 MNL OL E 15 - 1579. április 6., 1586. április 10. - No. 10., 1586. április 21. - No. 48. 587 Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás i. m. 236. 135
