Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
teljesen maguk akarták az adóigazgatást ellátni. A megajánlott adót a rendek megbízottjai hajtották volna be, és a megyei adószedőket a közgyűlés választotta volna meg. Ezt az elgondolást sem a Kamara, sem a magyar tanács nem helyeselte. így maradt a kompromisszumos megoldás, a rendi megbízottak mellé a király kiküldött egy kamarai tanácsost is, és a rovókat a Kamara és a megyék közösen jelölték ki.566 Az 1542. évi pozsonyi országgyűlés ismét a vegyes adókezelés mellett foglalt állást. Az adót a megyei adószedők a Kamarához juttatták el, a Kamarát pedig az országgyűlés által választott nemesi biztosok (egy főnemes és egy köznemes) ellenőrizték. Az 1543. évi besztercebányai országgyűlésen viszont inkább a rendek vették kezükbe az adóbehajtás ügyét (10. és 11. törvénycikkely). Az adót birtokaikon a főnemesek maguk, a köznemesek esküdtek útján hajtották be, s az adó 20 %-át a király kapta meg (kamarahaszna címén), 75 %-a maradt nemesi katonaságra és 5 % a megyei költségekre. Az uralkodó csak vizsgálókat (lustratores) küldött ki a felfogadott csapatok ellenőrzésére.567 A rendi befolyás 1543 után egyes években erősödött az adóbehajtásnál. Az adó kezelésére 1545-ben egy fő- és egy köznemest küldtek ki, akik a rendeknek voltak kötelesek elszámolni. A Kamara csak a lucrum camerae-1 (portánként 20 dénárt) kapta meg. Hasonló volt az eljárás 1547-ben is, amikor az országgyűlés két rendi kincstartót jelölt ki az adóügy igazgatására, ezek küldték ki megyénként a rendi rovókat is. A Kamarának a portánként két forintos adóból 40 dénárt juttattak kamarahaszna címen. A király az adóbehajtás ellenőrzésére egy kamarai tanácsost bízhatott meg. Egyes években, mint például 1546-ban és 1548-ban, viszont maguk a rendek kívánták, hogy az adó ügyét királyi ember vegye kezébe.568 A rendek, bár bizalmatlanok voltak a Kamarával szemben, a megyék vezetőiben sem bíztak meg. A nemesi visszaélések az adóbehajtásnál továbbra sem szűntek meg, sőt néhány megyében szaporodtak. Egyes nagybirtokosok, mint például 1546-ban Nógrád megyében Balassa Menyhért, az adót maguknak tartották meg.569 Trencsén és Nyitra megyében 1546-ban a megye vezetői, maga az alispán, gátolta a contributio beszedését. Ezért a királyi helytartó és az országos kapitány parancsot kapott az adóbehajtás katonai támogatására is.570 Ilyen állapotok tették szükségessé, hogy az adóügy élére királyi tisztviselőt állítsanak. Ennek érdekében az uralkodó Péterváradi Balázs deákot, a Kamara tanácsosát és pénztárosát 1546 júniusában országos adópénztárosnak (exactor contributionis) nevezte ki.571 Péterváradi Balázs számolt be a Kamarának az adóbehajtás nehézségeiről, és ő vette át a megyékben összegyűjtött adót is. Péterváradi Balázs működésére 1547-ben még több adat maradt fenn, a következő esztendőkben a források már keveset beszélnek a tevékenységéről.572 566 Ember GyAz újkori magyar közigazgatás i. m. 125., 238. 567 uo. 125-126 568 uo. 239-240. 569 Nógrád megye története 1-4. Főszerk.: Balogh Sándor. 1. kötet: 896-1849. írta: Belitzky János. Salgótarján 1972. 150. 570 MNL OL E 21 - a - 1546. november 28. A királyi rendelet a Kamarát tájékoztatta az intézkedésekről. Előzőleg a Magyar Kamara november 26-i jelentésében számolt be a nemesi adóvisszaélésekről. 571 MNLOL E21 - a - 1546. június 17., november 28., 29. (venerabili Blasio literatode Waradino Petriprep- ositio deJaszov perceproti contributionis regni ac egragilis consiliariis camerae nostrae Hungaricae.) 572 MNL OL E 21 - a -1547. március 21. és még számos, a Magyar Kancellárián Péterváradi Balázs részére kiadott rendelet. 132
