Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VIII. A kamara és az adóigazgatás
katonaság szükségleteire s más ügyekre is kiterjedtek.562 A javaslatok elkészítésére az országgyűlés előtt királyi rendelettel szólították fel a Kamarát.563 Az országgyűlési tárgyalások idején a Kamara, amely különben is Pozsonyban, az országgyűlések akkori színhelyén működött, állandó készenlétben állt, hogy az uralkodót, illetve az uralkodót sokszor helyettesítő főhercegeket az adóüggyel kapcsolatos javaslatokkal, véleményekkel elláthassa. Ebben segítségére volt a királyi jogügyi igazgató is. Az adó megszavazásakor a rendek arról is döntöttek, hogy hová, kinek kell az adót befizetni. Az országgyűlések változatosan hol a Kamarára, hogy pedig az országgyűlésen kijelölt rendi kiküldöttekre (kincstartókra, adóbeszedőkre) bízták az adó beszedését. Utóbbiak megbízása csak arra az időre szólt, amelyre az országgyűlés az adót megszavazta. Ez rendszerint két esztendő volt, ezalatt az adót két részletben kellett beszedni. Meg kell jegyeznünk, hogy az adót először megyék szerint hajtották be a megyei adószedők vagy rovok (dicatores). Ezek készítették el az adóösszeírásokat is. A megyei adószedők hol a Kamarának, hogy a rendi kincstartónak adták azután át a begyűlt pénzösszeget. Az adóbehajtás változataival már részletesen foglalkozott a történeti irodalom.564 Ennek segítségével és újabban felkutatott adatok alapján festünk az alábbiakban képet az adóbehajtásnak a 16. és 17. században bonyolult folyamatáról és ebben a Kamara szerepéről. Az 1528-ban felállított Magyar Kamara az 1530-as években kezd bekapcsolódni az adóigazgatásba. Igen nehéz dolga volt az adóbehajtás körül burjánzó visszaélések, önkényeskedések miatt. Az 1535. évi országgyűlésen a rendek szót is emeltek a visz- szaélések ellen. Az 1535. évi 29. törvénycikk azért kimondta, hogy lázadás bűnében kell elmarasztalni azt, aki saját vagy más birtokán az adót a jobbágyoktól önkényesen behajtja, és saját céljaira fordítja.565 Ilyen viszonyok között a rendek a királyi hatalomtól, illetve ennek pénzügyi szervétől, a Kamarától várták a rendcsinálást. A Kamara 1532-ben önállóan küldte ki a megyékhez az adóbeszedőket, s ez ellen a megyei rendek, bár nem volt országgyűlés, nem emeltek kifogást. Az 1535. évi országgyűlés 29. törvénycikke pedig úgy rendelkezett, hogy az adót a Kamarának kell beszolgáltatni. Az 1537. évi pozsonyi országgyűlés már vegyes rendi-kamarai adóbehajtás mellett döntött. All. törvénycikkely szerint a király két rendi adószedőt (dispensator), egy fő- és egy köznemest küldött ki az adó behajtására, de melléjük rendelt egy kamarai tanácsost is. Az országgyűlés határozata szerint a portánként megszavazott 3 forintból 1 forintot kapott a király katonaság tartására, 2 forintot a rendi megbízottak (kincstartók) nemesi csapatok költségeire. Ugyanebben az esztendőben a nyitrai részleges országgyűlésen a rendek - valószínűleg Thurzó Elek királyi helytartó befolyására — 562 1. erre vonatkozólag a Magyar Országgyűlési Emlékek megfelelő köteteit, ahol a királyi előterjesztésekre vonatkozó javaslati találhatóak. 563 Ezek megtalálhatóak az MNL OL E 21 Benignae resolutiones nevű állagban. A javaslatok fogalmazványait az MNL OL E 15 Expeditiones camerales nevű állagban kell keresni. 564 Az adóigazgatás fejlődését Ember Győző Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig (Bp. 1946.) című, már többször idézett művében dolgozta fel a történeti irodalom és levéltári források felhasználásával. Elsősorban erre a munkára támaszkodunk. 565 MOE I. 571. Az 1535. évi országgyűlésen hozott törvényeket csak 1536-ban erősítette meg a király, ezért 1536. évi törvénycikkeknek minősülnek. 131
