Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata
foglalására, leltározására és annak eldöntésére, hogyan kell felosztani a hagyatékot a kincstár, az egyház és a főpap rokonsága között.487 A királyi kincstár már a középkorban is élt a főpapi hagyatékok lefoglalásának, igénybevételének a jogával. II. Lajos korában lett csak a helyzet kedvezőbb az egyház számára. Közvetlenül a mohácsi csata előtt azonban honvédelmi célokból a kincstár ismét nagyobb mértékben részesedett a főpapi hagyatékokból.488 A Habsburg uralkodók alatt a királyi hatalom - nyilván pénzügyi, honvédelmi szükségletek miatt - újból nagyobb figyelmet szentelt a főpapi személyes hagyatékok kérdésének. I. Ferdinánd és I. Miksa megszigorította a főpapi hagyatékok leltárazását, összeírását. Érsek, püspök vagy más magas rangú katolikus egyházi személy halála esetén a Magyar Kamara azonnal szigorú parancsot kapott a főpapi hagyaték zár alá vételére, összeírására, leltárazására. A Kamarának mindent meg kellett tenni annak érdekében, hogy a hagyaték hovafordítására vonatkozó döntés megszületéséig a vagyontárgyakból, pénzből, ékszerekből senki semmit el ne vigyen. A főpapok végrendelkezhettek ugyan a személyes vagyonukról, a végrendelet azonban csak királyi jóváhagyással volt érvényes. Az uralkodó jogot formált arra is, hogy a jóváhagyásnál a végrendelet egyes pontjait megváltoztassa. Az alábbiakban néhány példán bemutatjuk, hogyan folytak le ezek a „hagyatéki” eljárások, s milyen haszna származott ebből a kincstárnak. A leleszi prépost (Bolosith Ágoston) 1565. évi halála után a Magyar Kamara Pesthy Ferencet, a kamarai javak kassai adminisztrátorát bízta meg a hagyaték felkutatásával és összeírásával, egyben levelet intézett Schwendi Lázár felső-magyarországi főkapitányhoz is, hogy a vizsgálathoz Pesthynek katonai segítséget nyújtson. Az erélyes intézkedésekre azért volt szükség, mert a hagyaték egyes részeit állítólag elrejtették, a pénzt elásták.489 Szigorúan járt el a Magyar Kamara Radety István egri püspök (egyébként volt kamaraelnök) 1586. évi halálakor is. Jelentést tett az udvarnak a püspök pozsonyi házában található tárgyak, arany- és ezüstnemü összeírásáról.490 A pécsi püspök, Telegdy Miklós 1586-ban meg nem erősített végrendelet hátrahagyásával hunyt el. A király a végrendeletet a haláleset után bizonyos módosításokkal hagyta jóvá. A Kamara csak az elhunyt püspök királyi tanácsosi és esztergomi érseki adminisztrátori fizetését tartotta meg magának. A püspöki háztartásban található gabona- és borkészletet a hadélelmezés részére foglalták le, felének pénzbeli értékét az örökösök kapták meg. A különféle ingóságokat, arany- és ezüsttárgyakat a Kamarának - későbbi döntés céljából - össze kellett írnia. A püspök nyomdáját és könyveit a végrendelet szerint az alapítandó nagyszombati jezsuita kollégiumnak engedték át.491 Oláh Miklós esztergomi érsek végrendeletét még életében jóváhagyta a király, halála után, 1568-ban mégis sor került a kamarai tisztviselők kiküldésére és a hagyaték összeírására. Az összeírok az egyház képviselőinek ellenkezésére kijelentették, hogy az érsek örököse csakis a legfőbb kegyúr, a királyi lehet, mert az uralkodóra kell szál 1487 Kollányi Ferenc: A magyar kath. főpapság végrendelkezési jogának története. Bp. 1896. 92-93. 488 uo. 100., 120. 489 MNL OL E 15- 1565. december 31., 1566. január 10. 490 MNL OL E 15 - 1586. február 7., 9., 19., 1586. március 26. - No. 59. 491 MNL OL E 21 - b - 1586. június 8. - 567 - 149. 115
