Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata

hogy a sóügyet, az 1686. után visszafoglalt gazdag máramarosi és erdélyi sóbányákkal együtt, a török uralom megszűnése után is a Bécsi Udvari Kamara hatáskörébe utalja. Ez az állapot 1743-ig tartott, akkor Magyarország vonatkozásában a sómonopóliumot, a sógazdálkodás hatáskörét a nagy sójövedelmekkel együtt a Magyar Kamara visszakapta.470 A sómonopólium területén tehát a 16. és 17. században szintén a birodalmi központosítás törekvései érvényesültek a magyar pénzügyigazgatási szervezet hatáskörének rovására.

VII. EGYHÁZI GAZDASÁGI ÜGYEK, AZ EGYHÁZI TIZED HASZNÁLATA

A Magyar Kamara különféle egyházi gazdasági teendői - amint erre már eddig is utaltunk-a királyi legfőbb kegyúri jog gyakorlásából, érvényesítéséből keletkeztek. Ez lehetővé tette az uralkodó számára, hogy beleszóljon a katolikus egyház főpapi, szerzetesi vagyonának egyházi, esetleg más célzatú felhasználásába. A legfőbb kegyúri jog alapján az uralkodó töltötte be a főpapi vagy más fontosabb egyházi méltóságokat, s adományozta az ezzel kapcsolatos javadalmakat, birtokokat. Az egyházi személy halála után (az egyházi méltóságok megüresedésével, vacantia-jával) a király mint örökös átvette a megüresedett birtokokat, s azokat az egyházi méltóság újból való betörléséig (adományozásáig) használta, kezelte, s jövedelmeit a kincstár számára foglalta le.471 Azt, hogy az egyházi méltóságok meddig maradtak üresedésben, tehát bevételeit meddig élvezte a kincstár, illetve a kincstár pénzügyeit kezelő Kamara, az uralkodó döntötte el. Ezt az eljárást, bár a Kamara az üresedés idején gondoskodott az egyházmegyék anyagi szükségleteiről, a klérus erősen sérelmezte.

470 Nagy l.\ A Magyar Kamara i. m. 32., 114-115.

471 A Magyar Kamara több alkalommal adott véleményt a magyar királyokat illető ius patronatus-ró\, általában akkor, amikor egy-egy főpapi tisztség halálozás következtében megüresedett. A nyitrai püspökségnek Mossóczy Zakariás püspök halála miatt 1587-ben bekövetkezett üresedéskor például kifejtette, hogy a nyitrai vár tulajdona a királyt mint a főpapi tisztségek legfőbb patrónusát és adományozóját (praelaturarum summum patronum collatorem) illeti. MNL OL E 15 - 1587. július 23. — Az egri püspökség 1597. évi megüresedésekor leszögezte, hogy a király a megüresedett egyházi méltóságok legfőbb patrónusa és az elhunyt főpapi hagyatékoknak nem érdemtelenül örököse is (... omnium vacantium ecclesiarum in regno hoc summus patronus est et in rebus universis per defunctos praelatos derelictis non inmerito succedit...) MNL OL E 15 - 1597. augusztus 7. - No. 17. - Igen részletes kifejtés maradt fenn 1630-ból (MNL OL E 15 - 1630. november 15. - No. 31.) Az üresedésben lévő veszprémi püspökség birtokait a püspöki tisztség újból való betöltéséig a veszprémi káptalan akarta használni. Ez adott alkalmat a Magyar Kamarának a királyi kegyúri jog újból való körülírására. Véleménye szerint az üresedésben lévő püspökségek birtokait már a királyság kezdetétől fogva az uralkodók használták, s azóta ez gyakorlatban van. Ez az egyházi joggal sem ellenkezik, s a Hármaskönyv is megerősíti (Trip. Pars. 1. Tit. 10. Par. 3.) Utóbbi szerint a fejedelem minden főpap és egyházi személy törvényes örököse, nem olyan értelemben, hogy az egyházi javakat az egyháztól eltulajdoníthatja, hanem csak olyképp, hogy az üresedés esetén az egyházi tisztségeket a javakkal együtt újból a fejedelem adományozza.

111