Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
VII. Egyházi gazdasági ügyek, az egyházi tized használata
A Habsburg uralkodók, amint tudjuk, gyakran és szívesen éltek azzal a lehetőséggel, hogy nem töltötték be az egyházi tisztségeket, s vagyonukat így a kincstár részére foglalták le. Tették ezt elsősorban a török hódoltság idején a királyi bevételek növelése, a háborús költségek biztosítása céljából. A kamarai birtokgazdálkodást tárgyaló fejezetben leírtuk azt, milyen szerepük volt az üresedésben lévő egyházi méltóságok javainak a birtokgazdálkodásában, a zálogrendszer kifejlődésénél, a várbirtokok kiépítésénél. A Magyar Kamara ezzel kapcsolatos feladatainak ismertetése azonban még több vonatkozásban kiegészítésre szorul. A Kamara kötelessége volt a kinevezett egyházi személy részére az üresedés megszűntével a javadalmak, birtokok átadása. A feladatok elvégzésével megbízott kamarai tisztviselő ilyenkor magához vette a birtokleltárakat és az egyéb birtokokmányokat. Gondoskodott arról, hogy az újonnan kinevezett egyházi személy háztartását ellássák megfelelő felszereléssel, élelemmel s a birtokokat mindazzal, amely a gazdálkodás folytatásához szükséges volt. A beiktatás, a birtokba való „bevezetés” nem volt mindig ilyen egyszerű, ilyen sablonos. Az egyházi birtokok honvédelmi célokra való fel- használása, jövedelmeinek ilyen célokra való lekötése, a birtokok zálogba vetése miatt sokszor keletkeztek nehézségek, amelyeket a Kamarának kellett elsimítania. Ilyenkor egy-egy ügy kiterebélyesedett, s mind a Magyar Kamarának, mind a bécsi udvari hatóságoknak elég sok munkát adott. így volt ez 1597-ben a veszprémi püspökség betöltésénél, amikor Monoszlay András, az új püspök panaszt tett, hogy elődje, Forgách Ferenc, akit nyitrai püspökké neveztek ki, a szükséges élelem és termény nélkül hagyta a veszprémi püspökség birtokait. A Mátyás főherceghez intézett kamarai jelentés szerint ez azért történet így, mert Forgách Ferencnek a püspöki végvárak (Sümeg és Zalaegerszeg) részére kellett élelmet hagynia.472 Az új veszprémi püspök beiktatását ezért el kellett halasztani, s a püspökség javairól felvett leltár segítségével meg kellett állapítani, hogy mennyi gabona maradhatott a püspökségnél, és mennyi járt a végváraknak. A két püspök és a Kamara közös feladatává tették a beiktatás anyagi akadályainak elhárítását.473 Nagy körültekintéssel jártak el mindig az esztergomi érsek beiktatásánál, mert Érsekújvár, az érseki birtokok központja - mint említettük - fontos végvár és egyben az egyik országos főkapitányság székhelye is volt. A többi érseki várnak is volt végvári szerepe. A Magyar Kamarának 1597-ben Fejérkövy István érsek és királyi helytartó halála után például meghagyták, hogy tisztázza azt, milyen feltételekkel adományozták hajdan az érsekséget Verancsics Antalnak, s mennyi katonát köteles tartani az érseki uradalom. Az új érseknek, Kutassy Jánosnak 1598-ban külön kellett tárgyalni az érsekújvári parancsnokkal a katonaság ellátása dolgában. Másképp történt a katonaság ellátása, ha az érsekség üresedésben volt, s javait a Kamara használta, s másképp, ha az érsekséget betöltötték, s a katonai terheket a továbbiakban az esztergomi érseknek magának kellett vállalnia.474 A török hódoltság idején természetesen állandó tényező volt, hogy az esztergomi érsekség nagy jövedelmeit valamilyen formában katonai ki472 MNL OL E 15 - 1587. január 4. - No. 14. 473 MNL OL E 21 - b - 1597. január 9. - 577 - 6., 1597. január 14. - 577 - 9. 474 Érsekújvár átadása az érseknek ÖStA AVA FHKA HKA HFU 1570. Januar 23. Az érseki uradalom katonatartási kötelezettségére: MNL OL E 21 - b - 1597. május 2. - 577 - 90. 112
