Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)

VI. A sóbányászat, a sómonopólium, a sógazdasági hatáskör csökkenése

és a Dunántúlon, az Ausztriával szomszédos megyékben sikerült meghonosítani. A királyi Magyarország többi részén — a tilalmak, vámok ellenére - a lakosság túlnyomó- részt máramarosi és erdélyi kősót fogyasztott.460 A vásárokon nagy mennyiségű kősót adtak el, 1589-ben például a galgóci vásáron 500, a nyárhidain 300 szekér magyar és lengyel kősó talált vevőre.461 A máramarosi kősót jobbára a Szepesi Kamara harmin- cadhivatalai vámolták meg, a török hódoltsági részen átszállított sót inkább a Magyar Kamara alá tartozó harmincadhivatalok. A kősó használata a dunántúli részeken a 17. század első felében honosodott meg nagyobb mértékben. A Dunától Szlavóniáig terjedő határvonalon az 1630-as évekből való jelentések szerint nagy kősó-kereskedelem alakult ki. Veszprém, Pápa, Keszthely, Szombathely vásárain kősót és török cikkeket árultak a kereskedők. Az áruk megvámolására újabb harmincadhivatalokat kellett a török határ mentén felállítani.462 A kősót, ha nem volt elég osztrák só, az Alsó-ausztriai Kamara alá rendelt magyarországi sókamarák is árulták.463 Kereskedők átvitték, vagy átcsempészték a kősót az osztrák tartományokba is.464 Mindez nagy felháborodást keltett az osztrák kamarai körökben. A kősóra kivetett harmincadot - amint említettük - az 1560-as években emelték fel az osztrák só kamarai értékesítésének megkönnyítése végett. Ekkor 100 kősó után 300 dénárt, tehát 1-1 kősó után 3-3 dénárt szedtek.465 Általában ezt a vámot írta elő a harmincadszabályzat is. Ez a vám 1650-ben 1 kősó után 6 dénárra emelkedett.466

A lengyel só behozatalát a törvények harmincadvám ellenében csak Árva, Liptó és Turóc megyébe engedélyezték. Fogyasztása azonban Zólyom, Trencsén és Sáros megyében is elterjedt.467 A lengyel só versenye ellen szintén vámokkal és behozatali tilalmakkal védekezett a Magyar és a Szepesi Kamara.468 Az Adria felől jövő tengeri só és a török só behozatalát is engedélyezték az országgyűlések, amint erről az 1635. évi 43. törvénycikk is tanúskodik. A kamarai rendeletek ennek ellenére ezekre is tilalmat mondtak ki.469 Fogyasztásukat azonban nem tudták megakadályozni.

A Magyar Kamarának a sóból a 16. és 17. században csak olyan formában volt haszna, hogy nekijutott az országba beszállított különféle eredetű só utáni harmincad- bevétel. A kincstári sómonopóliumot a királyi Magyarországon - mint említettük - az Alsó-ausztriai, illetve a Bécsi Udvari Kamara hasznosította, alája tartoztak a sókamarák (sóhivatalok, sóházak) is. A török hódoltság kényszerítő körülményei következtében kialakult helyzet azután precedenst teremtett a Habsburg kormányzatnak arra,

460 MNL OL E 21 1562. április 18. 543k. MNL OL E 21 - b - 1562. április 18. - 543 - 76. E rendelet szerint Felső-Magyarországon a kősó használata miatt nem kell sókamarát felállítani. - MNL OL E 15 - 1588. május 11. Kamarai jelentés a kősó elterjesztéséről.

461 MNL OL E 21 1589. június 20. 570. föl.149., 1590. március 6. 571. 45. MNL OL E 21 - b - 1589. június 20. - 570 - 149., 1590. március 6. - 571 - 45.

462 MNL OL E 15 - 1631. július 28,- No. 84.

463 Takáts S.: A dunai hajózás i. m. 294.95.

464 MNL OL E 21 - b - 1642. február 14. - 601 - 3.

465 MNL OL E 21 - b - 1563. április 7. - 544 - 22., 1563. június 3. - 544 - 59.

466 MNL OL E 21 - b - 1650. október 20. - 603 - 132.

467 MNL OL E 15 - 1588. május 18.

468 MNL OL E 21 - b - 1604. október 6. - 583 - 221., 1609. október 15. - 585 - 76.

469 MNL OLE21 -b - 1637. július 20. - 598 - 101.

110