Nagy István: A magyar kamara és a királyi pénzügyigazgatás fejlődése Mohács után 1528-1686 - Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 11. (Budapest, 2015)
V. A bányászat és a pénzellenőrzés, a bányászati hatáskör csökkenése
nősége vagy nem kellő mennyisége miatt elmarasztalható a bécsi udvar, amely hasznot húzott abból, hogy az osztrák kamarai szervek fennhatósága alá tartozó pénzverőkben többször az előzőnél rosszabb pénzt vertek. A lengyel pénzzel kapcsolatos feketézés és egyéb nyerészkedés azonban inkább az ország lakosai, a földbirtokosok rovására írható. A szenvedő fél a Magyar Kamara volt. Neki kellett jelentéseivel az udvart arra figyelmeztetni, hogy a magyar pénzt megfelelő minőségben verjék és megfelelő értékben fogadják el az örökös tartományokban. Neki kellett intézkedni a lengyel pénz értékének szabályozásánál, forgalmának korlátozásánál is. A magánbányászat, a pénzforgalom, a pénz minőségének ellenőrzése, amint az előzőekben bemutattuk, elég sok munkát rótt a Magyar Kamarára. E tevékenység azonban csak a kamarai kiadásokat növelte, jövedelmet nem hozott. Mint említettük, a kincstári nemesfémbányászat és a pénzverés hatáskörét a Magyar Kamara az elég jelentős bányajövedelmekkel együtt 1560 után véglegesen elvesztette. E bányajövedelmekkel 1848-ig a bécsi központi pénzügyigazgatás rendelkezett. A bányaügynek az ország függetlenségére nézve sérelmes helyzetét a magyar rendek természetesen többször felhánytorgatták. Az 1582. évi országgyűlésen például arra kérték az uralkodót, hogy a bányászatot helyezze a Magyar Kamara alá. így lehetne meggátolni azt - hangoztatták a rendek -, hogy a király tisztviselői az aranyat és ezüstöt Ausztriába vigyék. A jó pénz verésének is ez lett volna szerintük az alapvető feltétele.406 Az országgyűlés kísérlete eredménytelen maradt. A Bocskai-felkelés után sem sikerült a bányák osztrák kezelését megszüntetni. Az arany- és ezüstbányák a felkelés alatt tönkrementek. Az 1605. évi korponai országgyűlésen az uralkodóház megbízottjával, Forgács Zsigmonddal tárgyaló rendek azt kívánták, hogy a bányákat helyrehozataluk után az osztrákoktól magyar tisztviselők vegyék át.407 Ez az akció sem hozott eredményt. A bécsi udvar bányaügyekben tanúsított merev álláspontjának minden valószínűség szerint az volta az oka, hogy a bányák már a 16. században igen fontos szerepet játszottak a Habsburg birodalom állami hitelpolitikájában. Ebben a korszakban a nemesfémbányákat lehetett a legkönnyebben kölcsönökkel megterhelni, zálogba adni. A bécsi udvar ezért ragaszkodott ahhoz, hogy az alsó-magyarországi arany-, ezüst- és rézbányákat osztrák kamarai szervek igazgassák. Ezért hangoztatták azt is, hogy a bányák szakszerű kezelését csak az osztrák felügyelet tudja biztosítani. Az 1582. évi pozsonyi országgyűlésre leküldött királyi válasz szerint a bányák addigi kezelését nem lehet megváltoztatni, mert ez a legnagyobb hátrányokat okozná.408 Hasonló véleményen volt 1605-ben a korponai tárgyalásokon a már említett Forgách Zsigmond is, aki kijelentette, hogy a bányászathoz és a pénzveréshez a magyarok sohasem értettek,409 tehát a szakszerű kezelés követelményeinek nem tudnak megfelelni. A nemesfémbányászat adósságokkal való megterhelését tanúsítják a bécsi béke utáni korszak országgyűlési törvénycikkei is, amelyeket a zálogba vetett bányák visszaváltása ügyében hoztak. Az 1608. évi 22. törvénycikk például kimondta, hogy a bá406 MOEVII. 13. 1582. év. 407 MOE XI. 358. 1605. év november-december korponai országgyűlés. 408 MOE VII. 21. 1582. év. 409 1. a 407. számú jegyzetet 102
