Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor mint helytartó

Hungáriáé dominum suum agnoscebant, post quem a palatino tanquam vicario regiae maiestatis dependebant". Azt is hozzátette, hogy ez a szervezet a legerősebb I. Lajos király uralkodása alatt volt, akkor, amikor Magyarország még virágjában volt.

27 Az 1686. évi, a nádori méltóság lényegéről készített felterjesztésében

28 részben Nagy Károly apjának, Chlodvignak koráig, részben I. István magyar királyig megy vissza példákért. Chlodvig, Nagy Károly és más európai uralkodók palatínusai az uralkodó után következő legelső tisztséget töltötték be „.. .cuncta post regiam maiestatem gubernabant". Hasonló tisztséget viselt már I. István magyar király nádora is: qui post regiam maiestatem omnibus praeesset, quo officio successores etiam sui continuo ordine functi sunt". Ilyen nádora kívánt lenni I. Lipótnak Esterházy Pál, s ehhez a kívánsághoz csatlakoztak a magyar rendek is, figyelmen kívül hagyva, hogy múltbeli példáik nem mindig feleltek meg a valóságnak, hanem jórészt saját politikai törekvéseik múltba való visszavetítésének tekinthetők. A nádor helytartói tisztét annyira jelentősnek tartották, hogy a hercegi címet is igényelték számára. Esterházy Pál 1683. február 8-i felterjesztésében,

29 amelyben a Thököly által kért hercegi cím megadását ellenezte, rámutatott arra, hogy Magyarországon újabban nincsenek hercegek, csak a királyi helytartó vagy nádor és az esztergomi érsek tekinthető annak: „.. .principes in moderno Hungáriáé statu sub eiusdem regiae coronae non dentur, praeter locumtenentem regium seu palatinum, ac etiam archiepiscopum Strigoniensem." 1692-ben Holló Pál felső-magyarországi középnemes egy bécsi társaságban, a kancellár és más urak jelenlétében, sértő módon nyilatkozott a nádorról, akivel a Kunság területéből a török alatt elcsatolt Halas ügyében perben állt. A nádor a királytól kért elégtételt, többször hangsúlyozva, hogy a súlyos sérelem a király helytartóját érte: „.. .maiestatis vestrae sacratissimae fidelem ministrum, palatinum et in Hungária locumtenentem vicariumque", majd: „neque fidelem suum ministrum et vicarium".

30 A kancellár, Jáklin Balázs, a nádor felszólítására tanúkat gyűjtött az ügy kivizsgálására, „mert nem kicsiny állapot, oly nagy személynek kissebbítése idegen nemzetek között, magam is iszonyodtam belé."

31 I. Lipót halála után Esterházy Pál az új király, I. József előtt is hivatkozott helytartói jogaira: őt a soproni országgyűlés nádorrá s ennek következtében „prorex"-xé is választotta,

32 akit nem lehet a Rákócziékkal folytatott béketárgyalásokból kizárni. A továbbiakban a nádor helytartói jogkörével kapcsolatban annak vizsgálatára szorítkozunk, hogyan érvényesült Esterházy Pál nádorsága alatt a fent említett „absente rege est locumtenens" elv, majd megvizsgáljuk az ugyanebből a jogkörből eredő nádori adományozással kapcsolatos főbb kérdéseket. A Habsburg uralkodók székhelye nem Magyarországon volt, így távollétük nem az országból való eltávozást jelentette, hanem azt, hogy bécsi székhelyüket és az örökös tartományok területét hosszabb időre elhagyták.

33 Ilyen időszak Esterházy Pál korszakában kettő volt, 1683/1684-ben, 1689/1690-ben, továbbá egy interregnum I. József halála és III. Károly trónra lépése között.