Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor mint helytartó

országra küldött idegen seregek vezérei sem fogadták el a nádor-főkapitány fennhatóságát. A főpap-helytartó jogköre a nádoréhoz képest csökkentett jogkörnek tekinthető, lényegében az ország kormányzásának bizonyos feladataira és az igazságszolgáltatás terére korlátozódott. Mellette működött a nádori helytartó (lo~ cumtenens palatinalis in iudiciis), aki a nádor igazságszolgáltatási teendőit látta el.

4 Szűkített jogköre mellett a XVI. századi helytartóság, kevés fennmaradt iratának tanúsága szerint, megindult azon az úton, hogy szervezett, kollegiális alapon működő hivatallá váljék,

5 de a század utolsó éveiben jelentősége csökkent.

6 Megkockáztatjuk azt a feltételezést, hogy a római katolikus egyháznak egy római központtól is függő főpapjai könnyebben voltak megnyerhetők a központosítás eszméje számára, mint a világi főurak. Főpapjainkban is megtaláljuk a magyar rendi gondolkodás határozott jeleit, azonban az egyház világszervezetéhez való tartozásuk a rendek és országhatárok fölé emelkedő távlatokat is elfogadhatóvá tette számukra. 1608-tól 1667-ig ismét nádorok sora következett, s a nádorok viselték egyúttal a helytartói tisztséget is.

7 Wesselényi Ferenc halála után egy ideig az országbíró, Nádasdy Ferenc pótolta helytartóként (locumtenens) a nádor hiányát. Később, az összeesküvés leleplezése után a Habsburg-háznak megvolt a lehetősége arra, hogy az új nádor választását bizonytalan időre elhalássza. Szelepcsényi György esztergomi érseket nevezték ki helytartónak, aki Ampringen Gáspár kormányzósága alatt is ebben a minőségben működött. Az abszolutizmus kiépítésén fáradozó Habsburg uralkodók Magyarországon kezdettől fogva helytartót kívántak, a fentebb ismertetett értelemben, a rendek pedig a nádort, aki egyúttal helytartó is. Ez az ellentét évszázadokon keresztül, még a főherceg-nádorok korszakában is kimutatható.

8 Sohasem szűnt meg az a már a XVI. században megérett elhatározás, hogy Magyarországon a nádorságot véglegesen el kell törölni. A rendek feltétlenül ragaszkodtak a nádorság intézményének fenntartásához és a nádorválasztáshoz, de ugyanakkor erőteljesen hangoztatták, hogy az ország nádora egyben a király helytartója. Uralkodó és nemzet természetesen a helytartóság lényegét nem azonos módon értelmezte. Az uralkodók megbízhatóbbnak, veszélytelenebbnek, korszerűbbnek is tartották a helytartóságot s kevesebbnek, jogkörét tekintve, a nádorságnál. A rendek szerint viszont a nádor helytartósága a királyi hatalom erejének és fényének egy részét is átviszi a nádorságra, jogkörét kitágítja, felerősíti. A XVI. században kialakult helytartóságot, önmagában csak kényszerből fogadták el, míg a nádor helytartói tisztétől jogaik fokozott biztosítását várták. Magyarországon nem vált általánossá az „alkirály" cím, rendi felterjesztésekben azonban gyakran előfordul. Esterházy Pál nádorsága idején a megyék, hozzá küldött folyamodványaikban nemcsak az ország „első columnä''-jának nevezték a nádort, hanem „vicerex"-nek, „vicekirály"-nak is,

9 kifejezve ezzel az óhajukat, hogy a teljes jogkörét gyakorló nádor a királynak alkalomadtán a Habsburg-uralom előtt szerzett jogokkal felruházott helyettese legyen.