Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor mint helytartó

A NÁDOR MINT HELYTARTÓ Törvény és szokás alapján Magyarország nádora egyúttal a magyar király helytartója is volt. A király akadályoztatása, külföldön tartózkodása, kiskorúsága, vagy a halála után bekövetkező interregnum idején bizonyos királyi jogokat gyakorolhatott. A Habsburg-ház trónra jutása előtti évszázadok folyamán a nádorispánnak, a királyi udvar egykori palotaispánjának — tehát a király magánalkalmazottjának — tisztsége fokozatosan fejlődött és tágult. A XV. században a nádor már nemcsak a király, hanem az ország hivatalnoka is, vitathatatlanul az első közjogi méltóság

1 a király után, függetlenül attól, hogy törvényadta jogkörét a királyi hatalom erősödése vagy gyengülése esetén ténylegesen milyen mértékig gyakorolhatta. I. Mátyás 1485. évi ún. nádori cikkeiben (bár törvényvoltukat a jogtörténetírás vitatja)

2 széles körűen határozta meg a nádori jogkört, s először kapcsolta össze a helytartóságot a nádori méltósággal. A 10. cikk értelmében a király távollétében, ha az hadjárat vagy más okok folytán az ország határain kívül tartózkodik, az országban helytartója a nádor („absente rege est locumtenens"), s egy mellé rendelendő bizottsággal, amelynek ő a feje és irányítója, ugyanazt teszi, amit magának a királynak is meg kellene tennie, kivéve a kegyelmezés és a koronára háramlott birtokok eladományozásának jogát, továbbá a közvetlenül és régtől fogva a királyi méltósággal egybekapcsolt teendőket. A nádor, a 3. pont szerint, király nemlétében vagy annak gyermekkorában országgyűlést hirdethet, s meghallgathatja a király helyett, a 7. pont szerint, a külföldi követeket is. Korábban a király távolléte idejére alkalomszerűen bízott meg helyetteseket (vicarius generalis); a megbízást általában a nádor kapta, de kaphatta más is.

3 A XV. század végétől kezdve azonban ez a feladatkör részévé vált a nádori jogkörnek. Az első Mohács utáni magyarországi Habsburg uralkodó, I. Ferdinánd nádora s egyben helytartója, Báthory István 1535-ben halt meg. Ezután a királyok nem töltötték be a nádori széket, hanem főpap-helytartókat neveztek ki, egészen az 1606. évi bécsi békéig. Ez alatt a hosszú idő alatt csak egyszer volt az országnak nádora, 1554-től 1562-ig Nádasdy Tamás, akinek erőteljes politikai egyénisége újból meggyőzte a bécsi udvart, hogy könnyebben működhetik együtt a főpaphelytartókkal. A helytartó — legtöbbször az esztergomi érsek — nem tölthette be, s így nem is igényelhette a nádor országos főkapitányi tisztét. A kiterjedt nádori jogkör sértette az uralkodót, útjában állt központosító törekvéseinek, s a Magyar-