Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Benyovszky Mátyás titkár
ra. 27 A döntés azonban késett, Thököly, július 26-i levele 28 szerint, hiába várta a választ mindarra, amit a nádornak a titkár útján üzent. Thököly az országgyűlésre küldendő követei részére menlevelet kért, azonkívül pénzbiztosítékot a török portára küldendő követséggel kapcsolatban. Mindkét irat szövegének tervezetét még július 9-én 29 elküldte Benyovszkynak, akinek azonban úgy kellett tennie, mintha nem merte volna bemutatni az udvarnál a szövegnek a királyi méltóságot sértő fogalmazása miatt, továbbá azért sem, mert Thököly nem határozta meg a kért pénzbiztosíték összegét, s csak általánosságban utalt arra, mit tud majd kieszközölni a Portánál. 30 A titkár július 31-i beszámolója szerint a Thökölynek adandó választ azért halasztották, mert az szoros összefüggésben volt a soproni országgyűlésen előterjesztett, de még meg nem szövegezett gravamenekkel. Különösen a protestáns vallásügyi sérelmek érdekelték az udvart, mielőtt a király döntésre szánja magát. A titkár nehéz helyzetbe került, amikor az udvari főmarsall 31 nekiszegezte a kérdést, igaz-e, hogy a katolikusok vallásügyi gravameneit kiadták elolvasásra a protestánsoknak; ha így van, helytelenül történt, a király ezt nem akarta. 32 Augusztus 7-én a helyzet még mindig változatlan volt. A titkár, az udvar parancsára újból sürgette a nádort, hogy legalább kivonatot készíttessen a gravamenekből, és személyesen vigye fel Bécsbe, különben hiába várják a királynak az országgyűlésre való visszatérését. A titkár e napon írt levelében a régi, hűséges familiáris jogán nemcsak a bécsi kívánságokat tolmácsolja, hanem, óvatosan bár, de korholja is a nádort tehetetlensége miatt. Tanácsot ad neki, hogy a gravamenek összeállításában részt vett, tehát azokat jól ismerő néhány emberrel gyorsan készíttesse el a kivonatot, s ne törődjék az országgyűlési ellenzékkel — némely „confusiot csinálok "-kai, akikre Bécsben írt leveleiben állandóan panaszkodik. „Éljen Nagyságod authoritásával", s intézze az ügyeket bizalmas emberei útján, különben „elunják itt is az sok búsítást", cselekvést várnak a nádortól, aki mediatora a királynak és az országnak. A következményektől ne tartson, Bécsben ismerik a zavart keltők „csempességét", így a nádor könnyen kimentheti magát, ha el is követ valamit ellenük. 33 Bécsben egymást érik a konferenciák, s a nádor jól tenné, ha határozottan megírná véleményét a Thököly-kérdésről, s rávenné az udvart és a királyt, hogy tegyenek engedményt a pénzbiztosíték és a Thököly személyét illető biztosíték ügyében. 34 Benyovszky ugyanezen a napon még egy levelet írt, megismételve fenti tanácsait. Javasolta a nádornak, hogy a Thököly-kérdésben a haditanács elnökével, Badem Hermann-nal és a bécsi püspökkel, Sinelli Imrével együttesen lépjenek fel, mivel ezek támogatnák a megegyezést. Ha Thököly követei megkapnák az útlevelet, a nádor magára vállalhatná a pénzbiztosíték letételét, s ha magának Thökölynek is tennének engedményt, akkor az ország legalább a következő télre mentesülne zaklatásaiktól. 35 Benyovszky 1681. augusztus 8-án válaszolt 36 Thököly július 9-i levelére abban az értelemben, ahogyan a király megparancsolta. Mentegetődzött, hogy későn kapta meg levelét az útlevélre és pénzbiztosítékra vonatkozó mellékletekkel, s fájlalta, hogy ottlétekor neki, aki az udvarnál szokásos stílust ismeri, nem mutatták
