Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Benyovszky Mátyás titkár
meg a felküldendö szöveget, szívesen segítségükre lett volna. Közölte az udvar — fentebb már ismertetett — kifogásait, de úgy mintha csak a nádor látta volna a kérdéses iratokat, s ő nem látta volna jónak az udvarhoz való eljuttatásukat. Levelének hangjába árnyalatnyi fenyegetés is vegyült: mivel Thökölyék nem ismerik el az országgyűlést, sem a nádort, „volt ollan szó is, hogy nem is kölletnék több választ írni, hanem más defensiora való medicummal élni". Ennek ellenére a nádor keresztülvitte az udvarnál, hogy követei olyan útlevelet kapjanak, amivel Thököly elégedett lehet. Tanácsolta, hogy a pénzbiztosíték kérdését tárgyalja meg Sebestyéni András erdélyi püspökkel. Hivatkozik ebben a levélben a nádor és Thököly rokoni kapcsolatára is. A levelet saját óhajával zárja: „Én pediglen, aki is méltatlanságomra nézve ezen dolgokban rész szerint applicaltattam", kéri Thökölyt is engedmények tételére. Ezután a nádor is írt Thökölynek. Thököly 1681. szeptember 21-én a nádor levelére, valamint Benyovszky leveleire és a vele folytatott tárgyalásra hivatkozva közli, hogy a maga részéről tárgyalt a törökkel és az erdélyi fejedelemmel a Magyarország elleni hadjárat ügyében. Saját magát a „hatalmas nemzet", azaz a török felé ugyanolyan mediatornak tekinti, amilyen mediator a nádor Magyarországon a király és az ország között. A Porta beleegyezése nélkül semmit sem tehetnek, s nagy kár, hogy a kért biztosíték ügyének elhúzódása miatt oda eddig nem küldhettek követet. 37 A nádor saját fizetése terhére tette le a biztosítékot 1682-ben, amikor Pavesics Gergely kamarai tanácsost küldték követségbe a török portára. 38 Benyovszky Mátyás hasonlójellegű tevékenységét egy év múlva, 1682 augusztusában kezdte meg újra, amikor már erőteljesen folyt Magyarországon a sereggyűjtés és a nemesi felkelés szervezése a török ellen. Augusztus 9-én a nádor feleségül vette Thököly Évát, Thököly Imre test vérhúgát. Bécsben engedélyezték a házasságot, ugyanúgy, mint Thökölyét is Zrínyi Ilonával, de felhasználták a különös helyzetet, és több módon igyekeztek egymás ellen fordítani a nádort és Thökölyt. Utóbbinak a török támogatás és előnyös házassága folytán megnövekedett igényei (terület és hercegi cím követelése) felháborították a nádort. Bécs Thököly útján remélte, hogy elhárítható vagy elhalasztható a török támadás. Benyovszky titkár egy évvel korábban még Badeni Hermannt és Sinelli Imrét ajánlotta szövetségesül a nádornak, mint akik támogatják a Thökölyvel való megegyezést. 1682. augusztus 20-án Bécsből írt levelében azonban már túlzottnak tartja azt a rokonszenvet, amelyet Badeni Hermann-nál tapasztal Thököly irányában. Ugyanakkor a haditanács elnöke szükségképpen elhidegedett a nádortól, aki hiába várta tőle a magyar katonaság szervezéséhez és a végvári katonaság fizetéséhez nélkülözhetetlen pénzt. A titkárnak elmondta, hogy személyes oka is van a sértődöttségre: a nádor lakodalmán becsületet sértő kifejezések hangzottak el. 39 A nádor Benyovszkyt egyelőre a seregszervezéshez szükséges pénz sürgetésére küldte Bécsbe, ahova azonban már várták Thököly követeit is. Thököly télre fegyverszünetet kért, amit a nádor (és titkára is) mindig károsnak ítélt. 1682. október 4-én a nádor azt a tájékoztatást kapta titkárától, hogy Bécsben sem 24* 371
