Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádori fizetés
változtatták a korábbi elszámolások feltételeit, hogy míg régebben csak az 1681. június 13-tól 1682. június 13-ig terjedő időre számoltak el 24 ezer forint évi fizetést, 1690-ben ezt az időszakot kiterjesztették 1681. június 13-tól 1683. február végéig. S régebben 1686. április 6-tól kezdve 22 ezer forintban számították a nádori fizetést, most pedig 1686. április l-jétől, két királyi rezolúcióra is hivatkozva, ismét 24 ezer forintban. Az új tételek pedig a következők: az eladott kamarai birtokokból a nádori negyed hátralékára kiutaltak 15188 forintot; 51 Alsólindva és Nempti vételügyével kapcsolatban elismertek 20 ezer és 24 647 forint követelést; bányavidéki főkapitányi, sokáig elmaradt fizetésére utalványoztak 30 ezer forintot; feleségének, Thököly Évának apai és anyai birtokai után járó kielégítés fejében pedig 22 500 forintot. Ámde, mivel a Schmidt-örökösöknek járó kamatok ügyében több adat hiányzott, ezúttal végleges elszámolást készíteni nem tudtak. Ezt az 1690. évi elszámolást mindkét részről hosszas vita követte. 52 Végül 1691 októberében (egy október 18-án kelt királyi rezolúció szerint) a nádor követelését 7894 forintban állapították meg; 20 ezer forintért megkapta a szarvkői uradalmat, 50 ezer forintért pedig a dombóvári uradalmat. Követelése kifizetésére a király a kamarát utasította. 53 Ennek a 7894 forintos követelésnek meghatározásával az 1681. június 13-tól 1690. március 1. közötti időszak nádori fizetési elszámolása lezárult. A további elszámolásokban a nádor követelését mindig ezzel a hátralékban maradt összeggel kezdték. * Az 1690-1695. évi nádori fizetés folyósítására fényt vet egy 1695. november 17-én Pozsonyban Zbiskó György kamarai főszámvevő által készített összeállítás, 54 amely a fent említett 7894 forint, még ekkor is kifizetetlen hátralékból indul ki. 1690. április l-jétől 1695. szeptember 30-ig járó fizetése, évi 24 ezer forinttal számítva, összesen 132 ezer forint, tehát az 1691-ben megállapított hátralékkal együtt a nádor követelése ekkor a kamarával szemben 139 893 forint, amiből a jelzett időszakban csak 42 320 forintot kapott kézhez: 1690-ben 2000, 1691-ben 120, 1692-ben 9700, 1693-ban 11 ezer, 1694-ben 11200, 1695-ben 8300 forintot; ezek szerint fizetési hátraléka ekkor 97 574 forint. Az előző korszakkal szemben, amint látjuk, a különbség az volt, hogy nem kapta meg az évi 12 ezer forintot sem, s azonkívül már nem járt neki a nádori negyed sem. O tudta a legjobban, milyen nehezen lehetett annak idején a negyedre való jogát érvényesíteni, a bécsi udvari kamarával folytatott újabb tárgyalások után mégis elhatározta, hogy visszatér a 12 ezer forint készpénz és nádori negyedes fizetési rendszerhez. Feltételeit fogalmazványaiból ismerjük, 55 királyi határozatot az új megállapodásra nem találtunk, s a későbbi elszámolások arról tanúskodnak, hogy ebben az ügyben csak előkészítő munka folyt, de aztán valamelyik (vagy mindkét) fél visszalépett. A következő évben, 769<5-ban 56 ismét 24 ezer forintos alapon történt az elszámolás. 1695 óta megszaporodott követeléseit és a 7894 forint régebbi hátralékot is beszámítva ekkor 113 894 forintban állapították meg a nádor fizetési hátralékát.
