Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori fizetés

levelében ki is fakadt a nádor elkeseredése: „.. .őfelségének, úgy látom, több ingyen szolgája nincs nálamnál".

37 1685-ben 10 675 forint fizetést kapott (január 27-én 3000, április 5-én 1000, május 15-én 1500, július 23-án 2175, október 6-án 2000, 21-én 1000 forintot). Az áprilisi 1000 forintot Benyovszky Mátyás titkár vette fel Pozsonyba, s rögtön közölte a nádorral, hogy ez az összeg a kamarai urak jóindulatának biztosítására szükséges, de alig elég. „Annyian vannak ezek az camaras urak könnyen közikben oszthatjuk; szükséges pedig honoráriumot adni nekik, mert úgy remélhetjük jó folyamatját az quarta parsnak."

38 Ugyanebben a levélben arra is felhívta a nádor figyelmét, hogy a kamarához befolyó negyedévi jövedelem (angaria) április 10-e körül várható, küldjön tehát fel addigra nyugtát, de az összeg helyét hagyja üresen, mert nem lehet tudni, mennyit folyósítanak. Frank János kamarai perceptornak pedig kevés öt akó bor, legalább nyolc-tíz akó, jó minőségű bort küldessen a nádor, mert ha ő úgy nyilatkozik, hogy nincs pénz a kasszában, elmarad a fizetés. Nagy hiba, hogy az egyik kamarai titkár nemrégiben ecetes bort kapott, ilyesminek nem szabad előfordulni. Benyovszky a következőképpen osztotta szét az ezer forintot: a kamara elnöke, Erdődy Kristóf 300 forintot kapott, Partinger, Majthényi, Ghillány, Ponsz, Mednyánszky tanácsosok 100-150 forintot, a nádori negyed ügyében eljáró Szalay Jakab főszámvevő 75 forintot. A kamarai tisztviselők megajándékozására nézve a fenti levél jellegzetes, de távolról sem egyedülálló példa. A mindenkori nádori fizetésből az erre szánt összeget már eleve le kellett számítani. Az 1685 novemberében kiutalt 1000 forintot Újváry Ferenc, a nádor megbízottja járta ki Pozsonyban. A kamara erősen szabadkozott, hogy ennél többet küldeni nem tud.

39 Az 1686. évre az ez év március 23-án lezárt Szalay-féle elszámolás 3000 forint kifizetést vesz fel (január 14-én 2000, február 16-án 1000 forintot). Erre az elszámolásra ebben az időpontban azért volt szükség, mert mind a nádor, mind a kamarák el akartak állni az 1683. február 25-én kötött fizetési szerződéstől. A nádori negyed ugyanis megoldhatalan nehézségeket okozott mindkét félnek.

40 Erről tesz tanúságot a király 1686. április 5-én kelt s a nádorhoz intézett leirata a nádori fizetés újabb rendezése ügyében. Érvénytelennek nyilvánítja az 1683. évi szerződést, s kijelenti, hogy a nádori fizetést ezután ismét a magyar kamara fogja folyósítani azoknak a jövedelmeknek s egyéb eszközöknek felhasználásával, amelyekből a hajdani nádoroknak fizettek.

41 Április 6-án a király ugyanebben az ügyben a kamarákat is tájékoztatta.

42 A nádori fizetés évi összegét azonban egyik leiratában sem határozta meg, s arról sem szólt, hogy a közte és a nádor között 1681-ben létrejött fizetési egyezséghez térnek-e vissza, holott 1683-ban ennek érvényességét elvben fenntartotta. A kamarák ugyanis évi 22 ezer forintban akarták meghatározni a nádori fizetést. A magyar kamara 1686. augusztus 3-án átírt ebben az ügyben a bécsi kamarához, s hangsúlyozta, hogy a régi nádorok közül egynek sem volt 22 ezer forintnál magasabb fizetése.

43 Az összeg kérdésével ezután külön bizottság is foglalkozott. A nádor ez elé a