Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

Raymund kapuvári zálogbirtokát ennek halála után, 1681-ben szerezte meg örökjogon. 1677-ben megvette a birtokai szomszédságában, Alsó-Ausztriában fekvő Schwarzenbach-birtokot, főleg magyarországi tartozékai miatt. 1693-ban királyi adományul kapta a Tolna megyei dombóvári uradalmat. 1702-ben örökjogon vette meg a kincstártól a Sopron megyei Szarvkő uradalmat. 1704-ben kiváltotta és megszerezte a rokon Kéry család által elzálogosított kaboldi uradalmat, Sopron megyében. 1695-ben készült végrendeletében, élve az 1687: 9. törvénycikk adta lehetőséggel, három világi fia, Mihály, Gábor és a második házasságából származó József részére három hitbizományt létesített, Gábor halála után pedig az 1696-ban készült pótvégrendeletében kettőt. Mihály kapta a Mosón, Sopron, Győr és Vas megyékben levő birtokokat, a pozsonyi házakat és kerteket, József pedig a többi birtokot, elsőszülöttségi fiúáguknak kölcsönös örökösödési jogával. 1721-ben, Mihály herceg halála után József örökölte bátyja hitbizományát és a hercegi címet is. Esterházy Pál gimnáziumi és egyetemi tanulmányai befejezése után is állandóan és sokoldalúan bővítette ismereteit. A tisztségei ellátásához szükséges elsősorban jogi és katonai képzettsége megvolt, és a gyakorlatban egyre gyarapodott. A szakértelmet sokra becsülte, és munkatársaitól, alkalmazottaitól is megkövetelte. Emellett alapos jártasságot szerzett a tudomány, az irodalom és a művészetek terén. Apja barokk udvarának hagyományait felevenítette, kismartoni rezidenciája a hazai művelődés egyik kiemelkedő központja volt. Esterházy Pál 1663-1672 között átépíttette Kismarton romossá vált középkori várát pompás barokk kastéllyá. A munkát olasz építészekre, elsősorban az ismert Carlone családra bízta. így vagyonához és későbbi rangjához méltó székhelyhez jutott. A külső és belső díszítések, szobrok, domborművek, festmények emelték az épület fényét. Később még sok egyházi és világi épületet emelt birtokain vagy hazai és külföldi zarándokhelyeken.

14 Képvásárlásaival ő vetette meg a család később híressé vált gyűjteményének alapját.

15 A Fraknó várában őrzött Esterházy-kincstárat is jelentősen gyarapította.

16 Kedvelte a színjátszást. 1647 és 1651 között öt jezsuita iskoladráma főszerepét játszotta Nagyszombatban.

17 Felnőtt korában szívesen látogatta a bécsi udvari színház előadásait. Költeményeket is írt, azon a módon — gyakran utánérzések formájában —, ahogyan a XVII. század főurai verseltek, de rímelési készsége az előképekből átalakított versekben felülmúlta az átlagot.

18 Udvarában főleg 1674től kezdve fontos szerep jutott a zenének. Már gyermekkorában feltűnt kiváló hallása, ritmusérzéke, maga az udvar is kitűnő táncosként tartotta nyilván. Gyakran és szívesen játszott különféle dalokat a zongorát megelőző virginál nevű hangszerén. 1674-ben alakult meg Kismartonban a templomi zenekar, amelynek karmesterei és tagjai már képzett, jórészt német zenészek voltak. Számuk a tizenkettőt nem haladta meg.

19 Feltehetőleg erre a zenekarra támaszkodva alkotta meg Esterházy Pál Harmónia Caelestis című, ma is jól ismert művét, amely kantátákból áll, legnagyobbrészt az egyházi év egymás után következő ünnepeihez kapcsolódva. 1711-ben nyomtatták ki Bécsben, 301 kottalapot tölt be.

20