Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori fizetés

háztartásának központja Bécs volt, ebben a korszakban, különböző okokból, az egész birodalom pénzhiánnyal küszködött, s a pénzügyek legfőbb irányítói, minthogy általában fölöslegesnek tartották a magyarországi rendi hivatalokat, a rendelkezésükre álló kevés pénzből elsősorban nem azok számára juttattak. 1681-ben a nádorválasztás után sor került az új nádor fizetésének megállapítására is. Az 1681. évi 1. tc. 2. §-a leszögezi, hogy a nádori fizetésről az uralkodó intézkedik a nádorral ez ügyben megkötött egyezség alapján.

5 Ezt az egyezséget Esterházy Pál augusztus 27-én kelt nádori kinevezési oklevele rögzíti. Az alábbiakban a kinevezési iratnak három változatát használjuk: a) nádor elé terjesztett, feltehetőleg saját kancelláriájában elkészített fogalmazványt, amelybe sajátkezűleg írta be módosítási javaslatait;

0 b) a magyar kancellárián készült fogalmazványt, amelyben ezek a módosítások már benne vannak;

7 végül pedig c) a könyv alakú, hártyára írt eredeti tisztázatot, a kinevezési diplomát.

8 Ebbe a módosítások ugyancsak bekerültek. Az oklevél megállapítja, hogy az évi fizetés, az ország helyzetéhez képest, eléggé kényelmes ellátást biztosít a nádornak, s az a rendeltetése, hogy ebből tartsa és fizesse a saját személye őrizetére rendelt lovas- és gyalogoskatonaságot is.

9 A fizetés megválasztásának napjától, 1681. június 13-tól kezdve jár, s évi összege 24 ezer forint. A forint minőségét ugyancsak a nádor határozta meg egyik fentebb említett betoldásában. Eszerint egy forint 20 császárgarassal volt számítandó. Megjegyezzük, hogy ez a fajta forint abban az időben a pozsonyi kamara fennhatósága alá eső területen elterjedt ún. számítási forint volt, de nevezték rajnai forintnak is.

10 A nádori fizetésről szóló későbbi iratok vagy csak forintról szólnak jelző nélkül, vagy rajnai forintról.

11 A fizetést a magyar kamarának kellett folyósítania néhány nyugat-magyarországi harmincadhely vámjövedelméből. A nádor elé terjesztett első fogalmazvány a szenei, soproni, óvári és nagyszombati harmincadot nevezte meg. A nádor az óvári mellé sajátkezűleg beírta a brucki, a nagyszombati mellé a szentmartoni harmincadot is, majd ez utóbbit kihúzta, és helyette beírta a győrit. A tisztázat szövegében ezek után a szempei, óvári, brucki, nagyszombati és győri harmincad neve szerepel. A fizetés módjára nézve az oklevél úgy rendelkezik, hogy a megnevezett harmincadosok a nádor nyugtája ellenében minden negyedévben késedelem nélkül és hiánytalanul rendelkezésére bocsátják évi fizetése negyedrészét. A nádor nyugtáját a kamarai számvevőség a harmincadosoktól készpénzként fogadja el. Az oklevél magában foglalja a kamarának szóló királyi parancsot is a nádori fizetés folyósítására. A nádori fizetés ily módon való megállapítását azonban sokan rossz szemmel nézték. Nádorválasztásra, általában a magyar rendekhez való közeledésre a várható török háború miatt került sor. A háború 1682-ben megkezdődött, és 1683-ban teljes erővel folyt, magát a császári fővárost is pusztulással fenyegetve. Ilyen körülmények között különösen nem a legsürgősebb kamarai kiadások közé sorolták a nádori fizetést, s hamarosan, még 1683 elején, keresztül vitték leszállítását, illetve módosítását is.