Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádori fizetés

A módosítás ismertetése előtt egy 1686. március 23-án készült magyar kamarai elszámolás alapján tekintsük át a nádori fizetés folyósításának ütemét, kinevezésétől egyelőre 1682 végéig. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a kamarai számadáskönyvek alapján hozzávetőleges képet sem kaphattunk volna a nádori fizetésről. Számadáskönyvek ebből a korszakból csak szórványosan maradtak meg (Esterházy Pál nádorsága alatt csak az 1687., 1689., 1704., 1708., 1713. évből).

12 Az egyes évek kamarai kiadásai között legelső helyen áll a nádori fizetés (solutio palatinalis). A kamarai számvevő napi kelettel jelezte, mikor és milyen összeget fizettek ki a nádor vagy valamelyik megbízottjának nyugtájára — esetleg olyan személy(ek) nyugtájára, akiknek részére a nádor engedményezte a kifizetendő pénzt —, továbbá azt is, hogy a kifizetés melyik harmincad jövedelméből történt, majd a részösszegeket egyesítve megadta az évi (1704-ben a második félév utolsó negyedi, 1713-ban, a nádor halála évében az első félévi) kifizetés végösszegét: 1687-ben 14048, 1689-ben 7550, 1704-ben 1350, 1708-ban 10 774, 1713-ban 3683 forintot. Valamennyi összeg mélyen alatta maradt az 1681-ben megállapított 24 ezer forintnak. A felsorolt években ugyanis ezen összeg alapján történt az elszámolás. S ebből a néhány adatból is nyilvánvaló, hogy nem mindig az eredetileg kijelölt harmincadhelyekről, hanem másokról — bár mindig a nyugati határ mentén fekvő harmincadokról — is fizettek. A magyar kamarának nemcsak a nádori fizetés előteremtése okozott nagy gondot, hanem rendkívül bonyolult módon történő kiszámítása is. Fizettek pénzzel, birtokkal és egyéb értékekkel, egy ideig az eredeti teljes fizetést, később a fél fizetést és az ún. nádori negyedet, majd ismét az eredeti fizetést véve alapul, hozzákapcsolva a nádori fizetés kérdéséhez a nádor és a kamara között fennforgó egyéb ügyletekből eredő tartozásokat és követeléseket is. A család törzslevéltárában elkülönítve őrizték a Miklós nádor és Pál nádor fizetésével kapcsolatos iratokat (Repositorium 56). Itt találhatók a kamarai számvevőségnek gondos, pontos, részletes elszámolásai a nádori fizetésről, s a fizetést, illetve annak elszámolását időnként módosító szerződések, királyi leiratok s a nádori hivatal alkalmazottainak, főleg a titkároknak jelentései, levelei. A magyar kamara iratain kívül elsősorban ez az a forrásanyag, amelynek alapján megpróbálunk számot adni arról, mit jelentett a nádornak, évről évre, a valóban nagy összegnek számító nádori fizetés. Visszatérve az első kamarai elszámolásra, a fentebb említett, 1686. március 23-án Szalay Jakab főszámvevő által készített, a nádor megválasztásával, 1681. június 13-ával kezdődő elszámolásra,

13 már ebben rögtön feltűnik a fizetés állandó elakadása. 1681-ben a nádori fizetésre a kamara nem folyósított semmit. 1682. január 22-én fizettek először, 610 forint 50 dénárt. A nádor ezt kevesellhette, mert február 7-én a királyhoz intézett felterjesztésében kétféle fizetése kimaradásáról is panaszkodik. A király szolgálatában álló haditisztek megkapják fizetésüket, az ő bányavidéki főkapitánysági fizetése azonban késik, s így saját pénzét költi hadi célra. A gondjaira bízott végvidék katonái sem jutnak járandóságukhoz. Nádori fizetésének elmaradása pedig ekkor arra készteti, hogy az 1681. évi országgyűlés fentebb idézett törvénycikkére hivatkozzék. Azt is hangsúlyozta, hiába fogadta el