Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A kunok és jászok bírája és főkapitánya
merte a jászkunság eladásának valódi okait, félreérthetetlenül rámutatott nehéz paraszti sorba kerülésükre; éppen ettől várta, hogy új helyzetükbe nem fognak belenyugodni. Esterházy Pál kárpótlásul a Bihar megyében fekvő derecskéi uradalmat kapta. 57 Anyagi elégtételnek ez talán elfogadható volt, de mint nádort semmiképpen nem menthette fel a további tiltakozás, a régi nádori jogkör helyreállításáért való küzdelem alól. Minden országos méltóságnak, tisztségviselőnek első kötelessége volt, hogy elődeitől örökölt jogkörét csorbítatlanul hagyja hivatali utódaira. A magánember beérhette az anyagi kárpótlással, de a nádor nem nyugodhatott meg jogkörének ilyen nagyfokú csorbítása mellett. A szabadságharc alatt a kunok és jászok, a történtek hatása alatt, Rákóczi Ferenc természetes szövetségeseivé váltak. A szabadságharc vezetői gyakran használták fel harcuk jogosultságának érvei között a kun és jász kerületek eladását. A szabadságharc után újból felvették a kapcsolatot a nádorral annak érdekében, hogy visszasegítse őket régebbi helyzetükbe. Egyébként mint az ország többi adózójára rájuk is kiterjedt továbbra is az évi konkurzusokon elnöklő nádor adószétosztó hatósága. 1711 őszén azonban nemcsak adóenyhítésért fordultak hozzá, amikor felkeresték a kancellárián működő régi titkárát, a fentebb már említett Hunyady Lászlót. A Lovagrend nagymesteréhez Boroszlóba utazó jász küldöttség megállt Bécsben, s hallva, hogy a nádor állandó rezidenciáján, Kismartonban tartózkodik, oda is utána akartak menni, de a velük levő tiszt ezt nem engedélyezte. Ezért Hunyadynak adták át a nádornak szánt leveleket, s ez tolmácsolta kétrendbeli kérésüket a nádorhoz szeptember 21-én írt levelében. Egyik kérésük az volt: „szabadulhatnának föl az mostani törvénytelen iga alul", a másik az, hogy régi szokás szerint területük külön adózhasson, ne Heves megyével együtt, mivel „az elmúlt portio pénzt nemes Heves vármegye tisztei tetszések szerint szettek és exequalták rajtok". Boroszlóból visszajövet októberben Pozsonyban — tehát a konkurzuson — mindenképpen személyesen is akartak a nádorral találkozni, ám ez ismét tisztjük engedélyétől függött. 58 A nádor foglalkozni kezdett visszaadatásuk ügyével. Az esztergomi káptalantól kikérte az eladást követő bevezető és beiktató oklevél szövegét, amit a káptalan 1712. szeptember 4-én küldött el számára. 59 A jászkun ügyet, a nádor előterjesztésére, 1712 szeptemberében Bécsben a két kamara, a haditanács és a magyar kancellária képviselőiből összeállított bizottság (commissio) vizsgálta meg; jelen voltak az ország képviseletében Koháry István bányavidéki vicegenerális, Andrássy Péter, felsőbüki Nagy István országbírói ítélőmester és Megyery Gábor kamarai tanácsos. A nádor a titkárát és bizalmas hívét, Jeszenszky Istvánt küldte fel a tárgyalásokra. Az első ülés szeptember 20-án volt, a második 22-én, mindkét alkalommal reggel nyolctól déli egyig, s Jeszenszkyt négyszer hívták maguk elé. Elvben egyetértettek azzal, hogy a kunokat és jászokat vissza kell helyezni a nádor fennhatósága alá, csak arra nézve nem jött létre megegyezés, miből kártalanítsák a Német Lovagrendet. Az összeg felét, 250 ezer forintot fedezhetőnek látták a Széchényi György-féle kegyes alapítványokból s bizonyos kamarai jövedelmekből.
