Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A kunok és jászok bírája és főkapitánya

kunságnak conscriptioja, ha pedig kell lenni, Hercegséged kegyelmes parancsolatja szerint végben fogom vitetni".

45 Az eladás híre már elterjedt, de az összeírás enélkül is azt a veszélyt rejtette magában, hogy utána lényegesen fel fognak emelkedni az adóterhek. Sőtér, ha parancs értelmében segített is Pénznek, a maga lehetőségei között ellenállt. Semmiképpen nem fogadható el az a későbbi nádori nyilatkozat, mely szerint Esterházy csak 1702 februárjában értesült volna az eladás tervéről.

46 A nádor minden tudott, azt is, hogy minden tiltakozás hiábavaló; így az alkapitányt állította előtérbe, az tiltakozott felterjesztéseiben az eladás ellen, az vonta magára hatáskörének túllépéséért a bécsi hatóságok dorgálását.

47 Beadványát a királyi jogügyigazgatónak Bécsben, a Neoacquistica Bizottság mellett működő helyettese, Meskó Ádám vizsgálta felül, s 1702 januárjában elkészült indokolásában jogosnak minősítette az eladást.

48 Február 13-án tárgyalt erről a titkos tanács,

49 és február 16-án tiltakozott a terv ellen a nádor a király előtt.

50 Az események azonban haladtak a maguk útján, 1702. március 22-én bocsátották ki az eladásról szóló királyi oklevelet, amely egyúttal kiveszi e területeket a nádori fennhatóság alól, lakóit jobbágyként adja át az új birtokosnak.

51 Május 22-én pedig megkezdődött a bevezetés és birtokba iktatás szertartása is sok jelenlevő tiltakozása mellett.

52 Június 8-án az ország és a nádor nevében mint nádori megbízott Suppán István, Pest megye jegyzője terjesztett elő hivatalos tiltakozást a történtek ellen.

53 Sőtér Ferenc nádori parancsra jelen volt a Lovagrend beiktatásán, s arról 1702. május 27-i levelében részletesen beszámolt. Ő is ellentmondott mind a nádor, mind az ország nevében. A 3000 arany nádori honoráriumot ez évre már nem tudta beszedni, egyébként is a rend jobbágysorba süllyeszti a jászkunokat, és jelentős terheket ró rájuk, hogy a vételár valahogyan visszatérüljön: „.. .kíván tülök sex per centumre 30 000 forintot, az tisztek fizetését, és az Ordoban levő administrator úri tartását azonkívül; addig könyörgöttek, hogy gróf Volkra

54 uram ő nagysága interpositiojára nézve 25000 forintban, 300 mérő abrakban és 100 kila búzában lett meg az alku és 100 szekér szénában, az elmúlt Szent György naptul fogva, az jövendő esztendőbéli Szent György napig; már addig sem dézsmát nem fognak adni, sem nem fognak robotálni, sem korcsmájukat, sem mészárszékeiket el nem fogják venni tülök, sem az malmaikat. De azután mindent el fognak követni, valamit más jobbágyok szoktak praestalni, mert ezek minden privilegiumuktul teljességgel meg fosztattak és minden parasztság alá vettettek. Talán ugyan az egy esztendőben ezen summát meg adhatják, de jövendőre nem hiszem, hogy csak az fele is közülük meg maradjon, nagyobb részint mind el fognak széledni. Most ugyan az vetéseket és egyéb majorságikat el nem hagyhatják, mert ehetetlenné maradnának, de esztendőre nem hiszem, hogy sokan maradnának közülök. így azért Nagyságod szófogadatlanságomnak ne méltóztassék tulajdonítani, hogy semmit sem vehettem rajtok, mert ezeknek régen meg volt parancsolva Bécsben, hogy semmit se adjanak."

55 A jászkunság nádori fennhatóságának megszűntével Sőtér Ferenc alkapitányi tiszte is véget ért.

56 A rend beiktatásán elhangzott ellentmondás szövegét nem ismerjük. De a nádorhoz írt levelének fent idézett szövegéből látható, hogy felis-