Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A kunok és jászok bírája és főkapitánya

tényleges felettes szerve a bécsi Ministerialis Deputatio volt. így a nádor és a jászkun kerületek közé az adózás terén — éppen a terület eladását megelőző években -r- bizonyos tekintetben közigazgatási gátak is emelkedtek, amelyeket a velük foglalkozó történetírók eddig még nem vehettek figyelembe.

34 1700-ban, 1701-ben és 1702-ben a budai és a kassai bizottság között több alkalommal volt vita elsősorban a Nagykunság adójának ügyében. Az 1700. évi repartíció értelmében a terület adója a kassai bizottságot illette, ami ellen a budai bizottság tiltakozott.

35 1701-ben a kassai bizottság közölte a budaival, hogy a Nagykunság adójára a katonai repartíció szerint a rác katonaság ellátása céljából van szükség, tehát a budai bizottság csak az esetben kaphat innen adót, ha fedezi a rácok szükségleteit.

36 1702 őszén, már az eladás után, ismét kiújult a vita a két bizottság között. A kassai kerület főhadbiztosa a Schlick-ezredet kívánta a terület adójából fizetni, nemcsak a budai bizottság tiltakozása ellenére, hanem a kassai bizottság megkerülésével is, amelynek megkérdezését elmulasztotta. Egyszerűen kiküldte a Schlick-ezrednek szóló utalványokat, holott ettől ebben az évben a Ministerialis Deputatio is tiltotta.

37 Nemcsak a nádor volt tehetetlen a katonasággal szemben, hanem a bécsi szerv, a Deputatio is. A jászkun területek adóján kívül azonban az udvarnak jelentősebb összegű készpénzre is szüksége volt. A török, majd a francia háború a csőd szélére juttatta a birodalmat. így a neoacquistica-területté nyilvánított jászkunságot 1702 májusában 500 ezer rajnai forintért eladták a Német Lovagrendnek.

38 A Lovagrend nagymestere mellett Kollonics Lipót esztergomi érsek az összeg felének rendelkezésre bocsátásával társvevőként szerepelt.

39 A jászkunság csak 1745-ben tudta megváltani magát. Az eladásra vonatkozó irodalom bőséges adataiból

40 csak a legfontosabbakat foglaljuk össze. Előkészítése a terület összeíratásával kezdődött, amelyre a bécsi udvari kamara adta ki az utasítást 1699. június 26-án a budai kamarai adminisztrációnak.

41 Sőtér Ferenc alkapitány — magatartása három éven keresztül a fentebb vázolt nádori elképzeléssel teljes összhangban volt — nem engedte be a jászkunságba az adminisztráció összeíróit, hanem a nádor utasítását kérte, mit tegyen: „... az elmúlt keddi postán az bécsi excelsa Cameratul gyütt decretum az budai cameralis administratiora, hogy az kunságot és jászságot, mind az ép helyeket, mind pedig a pusztákat, conscribálják, és egészen megvizsgálják. Mely parancsolathoz képest budai administrator uram

42 ő nagysága tegnapi napon bizonyos deputatusit ki akarta küldeni pro conscriptione, de én protestáltam, hogy Hercegséged híre nélkül nem engedem azon conscriptiot végben vinni, és kértem is ő nagyságát alázatosan, hogy addig hagyja in suspenso az dolgot, az meddig Hercegségednek alázatosan hírévé nem teszem. Mely protestatiomnak és kérésemnek ő nagysága engedelmeskedvén ígérte, hogy addig várakozásban fog lenni, az meddig Hercegségedtül válaszom fog érkezni."

43 A nádor nem tudta megakadályozni az összeírást. 1699. augusztus 24-én a budai kamarai adminisztráció megbízást adott Pénz János Kristóf egri kamarai prefektusnak az összeírás elvégzésére.

44 Sőtér augusztus 3-án újból írt a nádornak, tolmácsolva a kunok és jászok könyörgését, hogy „ha lehetséges a dolog, múljon abban a jászságnak és