Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A kunok és jászok bírája és főkapitánya
gel egybekapcsolt birtokokat vissza kell szerezni. 17 A rendek nyilatkozata ténybeli tapasztalatokra támaszkodott. A török alatt felbomlott az ország régi közigazgatási beosztása, lényeges átalakuláson mentek keresztül a korábbi birtokviszonyok, s így a felszabadult területeken még évtizedekig folytak a határperek a szomszédos vármegyék s más közigazgatási egységek, valamint az uradalmak között. Sőtér Ferenc alkapitánysága idejére esett a Kiskunságtól elidegenített Kiskunhalas város visszaszerzésének pere. Halast a Paxy család szerezte meg, a nádor pedig visszakövetelte. A vele szemben álló peres felek élén Holló Zsigmond felső-magyarországi birtokost, a szepesi kamara tanácsnokát találjuk, aki felesége, Paxy Klára révén e család leányágának igényeit képviselte. A per hosszasan húzódott, hol az egyik, hol a másik fél nem jelent meg a kitűzött határnapon. A nádor több felterjesztést intézett a királyhoz kiemelve, hogy a Kunság fővárosa és régi bíráskodási központja, Halas elsősorban nem a nádort, hanem a Szent Koronát illeti, mindent el kell követni tehát, hogy magánkézből annak birtokába visszakerüljön. Az ügy annyira elmérgesedett, hogy Holló Bécsben, a váradi püspök és vendégei előtt súlyosan sértő kifejezésekkel nyilatkozott a nádorról, a király helytartójáról. Tartott a per még 1700-ban is, amikor Holló hajlandónak mutatkozott arra, hogy a nádor részére biztosítsa Halast, ha mint az ország nagybírája segítségére lesz a Paxy család egy másik birtokügyének elintézésében. 18 Kiskunhalas ügye azonban jelentéktelen mozzanatnak látszott az egész Jászkun terület 1702-ben bekövetkezett elidegenítése, eladása mellett (1. alább). Nagy gondot okozott a nádornak és alkapitányának a háború sújtotta terület lakosságának helyben tartása, illetve új betelepítése. A török elleni háború idején egyes években egész falvak néptelenedtek el, különösen 1683-ban, majd 16911692-ben, ám ugyanakkor új lakosság is jött, szökevény jobbágyok, továbbá a nádor parancsára odatelepített népelemek. A kun és jász területekre szökött jobbágyokat a törvény szerint vissza kellett küldeni oda, ahova tartoztak. A nádor viszont az innen máshova szökötteket követelte vissza. 1690-ben ebben az ügyben támadt vita közte, ül. Heves és KülsőSzolnok megye között. Dalmady és még inkább Sőtér kinevezése óta általában a jászkunokat elnyeléssel fenyegető „ellenséges megye" fogalma Heves megyével azonosul, ahol a budai kamarai adminisztráció fennhatósága szabadabban érvényesült, mint Pest megyében. A nádor visszaküldést sürgető parancsára Heves megye azzal válaszolt, hogy saját területéről jászkun földre szöknek a jobbágyok, s így azokért ők küldik el tisztjeiket. 19 Sokszor igen bonyolultnak látszik az effajta ügyek intézése. Sőtér Ferenc alkapitány Vattay János földesúr kérésére felszólítást kapott a nádortól, hogy ennek oda szökött jobbágyait adja ki. Sőtér vizsgálatot tartott, s megállapította, hogy a szökött jobbágyok valóban évekig laktak Vattay falujában. Mégsem adhatta ki őket, mert az is kiderült, hogy a szökevények korábban a nádor véglesi uradalmához tartozó Gyetva helység örökös jobbágyai voltak; oda viszont azért nem küldhetők vissza, mert a gyetvai részt a nádor zálogba adta Jáklin Miklósnak, aki a jobbágyokat nem kéri vissza. 20 Lehetséges, hogy a zavaros történet előadása csak ürügy volt a jobbágyok ott tartására.
