Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A kunok és jászok bírája és főkapitánya
Hasonló esetben ugyanis a már egyszer megtelepült munkaerőről és adóalanyról ritkán mondtak le. Ugyanebben az évben (1695-ben) Sőtér alkapitány két évi adómentesség ígéretével szabályszerűen telepített is lakosságot a korábban elpusztult Karcagra. 21 Dalmadyhoz hasonlóan Sőtér Ferenc egyik legfontosabb feladata a kunok és jászok szolgáltatásainak, adójának beszedése volt. Gondoskodnia kellett arról, hogy a nádor megkapja tőlük évi 3000 aranyforint járandóságát. Erről 1699. és 1702. évi adatok szólnak. 1699-ben Sőtér közölte a nádorral, hogy a jászságiak felviszik hozzá szokásos évi ajándékukat, ám a tőlük beszedett taksát ott tartotta, hogy a nádor budai házának építésére fordíthassák. 22 1702-ben, az eladás évében Sőtér semmi módon sem tudta behajtani a 3000 aranyat. A jászkunság attól tartott, hogy új uruk, a Német Lovagrend nagymestere a birtokba iktatás után a maga részére is beszedi tőlük. 23 A kerületek adózását korábbi törvények szabályozták. Az 1622: 34 tc. értelmében — melyet az 1625: 28. tc. megerősített — a Szent Korona őreinek fizetését részben a kunoktól és jászoktól szedendő adóból fedezték; ezt az adót a vármegyék alispánjai és tisztikara szedte be tőlük s egyéb néprétegektől, amelyekre szintén kiterjesztették ezt a szolgáltatást. A jászkunoknak ugyan nem voltak portáik, amelyek alapján 1647-ben újjászervezték az adószedést, a vármegyék az 1647: 26. tc. értelmében mégis felhatalmazást kaptak, hogy ennek ellenére adót vethessenek ki rájuk. Adózás szempontjából tehát a hódoltság korának kényszerhelyzetében az ország törvényei a kunokat és jászokat a környező megyékhez osztották be, így a nádor később sem tudta őket ettől a gyakorlattól függetleníteni. Sőtér Ferenc kettős, megyei és jászkun tisztsége azonban Pest megyében más helyzetet teremtett. A Kiskunság többé nem tiltakozhatott a megyei alispán tevékenysége ellen, amikor az egyúttal saját nádori alkapitánya volt. Sőtér hatásköre természetesen a Heves és Külső-Szolnok megye területébe ékelődő Jászságra is kiterjedt, Heves megye beolvasztó törekvései ellen azonban állandó küzdelem folyt. Talán nem tévedünk, ha úgy látjuk, hogy Esterházy Pál azért tette Pest megyei alispánját jászkun alkapitánnyá, hogy saját nádori megyéjéhez kapcsolja a jászkun területeket, s így, Pest megyére gyakorolt befolyása révén, megakadályozza azok nagy részének máshova csatolását. A nádor egyéb országos teendői mellett személyesen viszonylag keveset törődhetett a messze fekvő megyével és a jászkun területekkel, amelyek egészen a karlócai békéig (1699) nem is voltak biztonságosak. így Sőtér, akinek ottani szilárd gyökerei, társadalmi helyzete, vagyona révén lehetősége volt a határozott fellépésre, szinte teljhatalmú megbízottként intézhette a kunok és jászok ügyeit. A nádor ebben nem gátolta, sőt támogatta, de a kamara és a hadseregparancsnokok erősebbek voltak a nádornál, s így a jászkun alkapitány, valahányszor akadályokba ütközött, ezeket találta törekvései útjában. Sőtér hivatalba lépése nem jelentette egyúttal azt is, hogy ezután a Pest megye területén élő kunoknak ne lett volna panaszuk az adókivetés ellen. Minden évben minden megye területe belső repartíciós küzdelmek színhelyévé vált. A Pest megyei adatok közül kiemelhető Sőtér Ferencnek 1693. december 19-én a nádorhoz írt
