Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe a megyehatárok helyreállításában
A NÁDOR SZEREPE A MEGYEHATÁROK HELYREÁLLÍTÁSÁBAN A török uralom alatt az ország régi közigazgatási beosztása megváltozott. A hódoltsági terület szélén fekvő megyék egy része a királyi Magyarországon belül maradt, másik részét magával ragadta a török. A megmaradt megyecsonkokat részben egymással kapcsolták össze, részben egy szomszédos, épen maradt megyével. A régi megyék neve mindkét esetben szerepelt az egyesített megye új nevében. A török hódoltsági területen az odacsatolt megyék a török közigazgatási szervezet részévé váltak. Annak ellenére, hogy a megyék és a régi földesurak a hódoltság előtti állapotok emlékének rögzítésére törekedtek, és a hódoltsági megyékből is adót szedtek, az egykori megyehatárok elhalványulása természetes folyamat volt. A határok azonban nemcsak a török hódoltság folyományaképpen változtak meg. A megyehatárokat a királyi Magyarországon is és a török hódoltság előtt is időről időre ugyanúgy felül kellett vizsgálni, mint magát az országhatárt. A megyehatár változását főleg egyes birtoktesteknek, uradalmaknak a szomszéd megyéhez való átcsatolása okozta, ha a földesúri érdek úgy kívánta. Az 1542: 36. törvénycikk alkotói megtörtént esetek sorára tekinthettek vissza, amikor kimondták, hogy a megyék főispánjai hivatalvesztés terhe alatt kötelesek visszacsatolni a megyék testéből a hatalmasok által elszakított birtokokat. Az ezt megújító 1546: 53. törvénycikk már főleg a „zavaros idők" következményének tartja az elcsatolásokat, s újból a főispánok kötelességévé teszi, hogy a bármely módon máshova csatolt részeket kebeleztessék vissza abba a megyébe, amelyhez jog szerint és régtől fogva tartoztak. Körülbelül 70 év múlva a fenti két törvényt megújító 1618: 71. törvénycikk az alispánok kötelességévé tette az egyes megyéktől elcsatolt birtokok visszacsatolását. A két előző törvény a nádort nem említi, minthogy létrejöttük idején nem nádor volt, hanem helytartó és mellette nádori helytartó. 1 Az 1618. évi törvény azonban már fontos szerephez juttatja a nádort: a megyék közötti határvillongásokat neki kell felülvizsgálni és kiegyenlíteni (1. §). A helyzet azonban tovább romlott, s az 1635: 19. törvénycikk már kénytelen volt leszögezni, hogy a szabad királyi és mezővárosok, falvak és puszták határainak bizonytalansága miatt minden évben sok emberölés, azonkívül marhaelhajtás fordult elő. A felsorolt példák két-két különböző megyében fekvő falvak határviszályáról, tehát lényegében két megye viszályáról adnak számot. Ennek kiküszöbölése érdekében megújították az 1618: 71. törvénycikket (anélkül, hogy a két fentebb említett XVI. századi törvényt is említették volna), s kimondták, hogy az olyan falvak mesgyéit, ahol két várme-
