Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

csényi György esztergomi érsekhez és királyi helytartóhoz fordult, javasolná-e apósa ügyében való közbenjárását. Az érsek Esterházy Pál főkapitánynak válaszolt, továbbítás céljából neki küldte meg november 28-án

10 a — feltehetően nem elutasító — választ, de intézkedésre nem került sor, Thököly István november 30-án meghalt. Fia, a 13 éves Imre Máramaros megyébe, majd Erdélybe menekült, Mária és Éva nevű leányait Esterházy Pál vette magához. Máriát Pethő Lászlóhoz, majd ennek halála után Nádasdy Istvánhoz adta feleségül. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy az elnyomás évtizedében milyen nehézségeket okozott Esterházy Pálnak a főkapitányi tiszt viselése. Egy ízben felajánlotta lemondását is. A fordulatot az 1678. év hozta, a már felnőtt Thököly Imre előnyomulása kuruc hadai élén; rövidesen a török támogatását is megszerezte. Ebben a helyzetben az udvarnak nagy erejű török támadástól kellett tartania. Megindultak a békéltető tárgyalások, amelyeket hivatalból Szelepcsényi királyi helytartó irányított, s még többen kaptak fontos megbízást, főképpen Esterházy Pál. A régóta esedékes országgyűlés összehívása és a nádorválasztás nem volt tovább halasztható. Esterházy tudta, hogy ő az udvar nádorjelöltje. Már 1679. június 26-án kinevezték valóságos belső tanácsosnak. 1680-ban ő állította össze az ország sérelmeit és kívánságait tartalmazó pontokat. Leírta, milyen állapotba került az ország a török háború után: A török a béke megkötése után is folytatja foglalásait, Pozsony és Erdély között szinte mindenütt. Ehhez járulnak a felkelők és a leverésükre küldött idegen katonaság pusztításai. A végvidék elsorvad, katonasága fogy, új katonaságot toborozni nem szabad. Mindezek orvoslásán kívül kérte a megszüntetett országos tisztségek helyreállítását és magyarokkal való betöltését. Török támadás esetén legalább 20 ezer főből álló sereg szükséges. Az ország belső békéjét biztosítaná, ha a hét éve elkobzott birtokokat visszaadnák az árváknak, vagy legalább köteles eltartásukról gondoskodna a magyar kamara. A protestánsok ellen egyelőre csak óvatosan lehet korlátozó szabályokat alkalmazni. Sértetlenül meg kell őrizni az ország törvényeit, az igazságszolgáltatás pedig legyen folyamatos, a bírák kapják meg szerény fizetésüket. Magyar területeket pedig ne csatoljanak egyetlen örökös tartományhoz sem, s még kevésbé tekintsék Magyarországot is örökös tartománynak. Ismertette Thököly és hívei fő kívánságait, amelyekkel elvben tulajdonképpen egyetértett, kivéve a protestáns vallásügy kívánságuk szerinti rendezését.

11 A békeszerzés annyira fontos volt, hogy Esterházyt elhalmozták buzdításokkal és ígéretekkel. Nádorrá választása érdekében felsorakozott mellette a jezsuita rend. 1680 októberétől kezdve több biztató levelet kapott I. Lipót jezsuita gyóntatójától, Stettinger Kristóftól,

12 aki az aranygyapjú elnyerésével és minden kívánságának teljesülésével kecsegtette, ha eredményesen közvetít a király és a felkelők között. S amikor ez elhúzódott, 1681 januárjában azt hangoztatta, hogy az országgyűlés majd meg fogja hozni a békés rendezést. Februárban dicsérte Esterházynak azt a javaslatát, hogy az országgyűlés nyugalmának biztosítására távolítsák el színhelyéről, Sopronból a prédikátorokat; ha mindenkiben ekkora volna a buzgóság, Magyarország rövidesen katolikussá válna. Június 13-án, nádorrá választása napján