Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

pedig levélben köszöntötte. Avancius Miklós jezsuita, ismert író 1681. február 16-án írt levelében pedig azzal biztatta, hogy a háborús időkre való tekintettel a bécsi haditanács is katona-nádor megválasztását látja célszerűnek.

13 Az országgyűlés a király négy jelöltje közül választhatta a nádort. I. Lipót úgy állította össze a névsort, hogy a túlnyomó többség Esterházyra szavazott. Nádori diplomáját 1681. augusztus 27-én állították ki. A törvények értelmében ugyanekkor a kunok és jászok főbírája és főkapitánya, továbbá a még török kézen levő Pest-Pilis-Solt megye főispánja lett. De nádori hatáskörével kapcsolatban megválasztása előtt és után is heves viták törtek ki. A rendek, közöttük főleg FelsőMagyarország hangadó protestáns követei ebben a kérdésben a nádor mellé álltak, és elhárították az udvar törvénytelen igényeit. Az országgyűlés különben csak részeredményeket hozott, és nem jött létre megegyezés Thökölyvel sem akkor, sem később. A spanyol király, buzdításul és további szolgálatok reményében a közvetítés sikertelensége ellenére is megküldte számára az aranygyapjút. 1682 tavaszán meghalt a nádor felesége, Esterházy Orsolya, az udvar pedig hozzájárult, hogy még abban az évben feleségül vegye Thököly Imre húgát, Évát. Thököly nagyjából ugyanakkor tartotta esküvőjét Zrínyi Ilonával, ősszel pedig a szultán Felső-Magyarország fejedelmévé tette. Ezután indult meg a nagy török támadás. 1682-ben a török és Thököly elfoglalta az egész Felvidéket, 1683 nyarán pedig a Dunántúlt, majd a török nagyvezír, Kara Musztafa ostrom alá vette Bécset. Az udvar még a nyár elején Linzbe menekült, július közepén pedig a nádor is Ausztriában keresett menedéket, és részt vett Bécs ostromában. 1684. szeptember 12-én, Bécs felmentése után megkezdődött, jelentős nemzetközi segítséggel, a 16 évig tartó visszafoglaló háború. Az országnak és a nádornak szinte megoldhatatlan gondot okozott a katonaság ellátásához szükséges adó előteremtése. Buda első, 1684. évi ostroma idején az ő vezetése alatt vonultak fel a magyar hadak, 1686-ban azonban főleg Bécsben tartózkodott, és új, megfelelőbb adófelosztási rendszert próbált kidolgozni. Buda visszafoglalása, 1686. szeptember 2-a után ugyancsak Bécsben folytak az 1687-1688. évi országgyűlés előkészületei. Hosszas tanácskozások után a nádorra hárult az a feladat, hogy az országgyűléssel fogadtassa el a Habsburg-ház férfiágának magyarországi örökös királyságát, II. András Aranybullája ellenállási záradékának eltörlését és a trónörökös, a kilencéves I. József azonnali megkoronázását. Jutalmul megkapta a birodalmi hercegi címet, egyelőre saját személyére, de 1712-ben elsőszülött fiúörököseire is kiterjesztették. Az országgyűlés után új korszak kezdődött az ország új berendezkedése, és az erőteljes központosítás elve alapján. Esterházy Pál ezzel nem teljesen értett egyet, s a régi nádori hatáskört is egyre nehezebben érvényesíthette. Ez volt jellemző tevékenységére az 1690-es években, amikor az elfáradás és csüggedés jelei is mutatkoztak rajta. De tisztánlátása nem csökkent, látta az országos elégedetlenséget. Mint az 1689-ben létesült nádori konkurzus irányítója nemegyszer figyelmeztette az udvart, hogy az adóterhek súlya alatt összeroskad az ország, s ha egyszer nem lesznek itt a császári ezredek, felkelés tör ki. Jóslata valóra is vált a spanyol örökösödési háború kezdetén. Közvetítési kísérletei a Rákóczi-szabadságharc alatt sem jártak