Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szerepe az országgyűlésen

szaporodása, a polgárok nagyszámú nemesítése sérti; ugyanakkor elhatárolják magukat az armalista nemességtől is. Az elpusztult ország részére ugyanazt a mentességet kérik amelyet Ausztria és Morvaország is kapott a háborús csapások után. Az ország megerősödését egyébként a bor-, gabona-, állat- és élelmiszerkereskedelemtől várják, s cserébe az örökös királyság elfogadásáért szabad árukivitel és -behozatal engedélyezését kérik. A parasztságot pusztán adóalapnak tekintik, ami növekedni is fog, mert közéjük kerülnek majd vissza a fölöslegessé vált végvári katonák és a török időkben szabaddá vált parasztok. Az igazságszolgáltatásról szóló harmadik pontban elvetik a törvények felülvizsgálását, mivel elégedettek hazai törvényeikkel, a peres eljárás módjával s a meglevő bíróságokkal is. A hiba az igazságszolgáltatás szünetelésében van, továbbá a „jobb rendbe hozandó" magyar kancellária és kamara törvénytelen beavatkozásaiban. Kérik, hogy később, békésebb időben és országgyűlésen foglalkozzanak az igazságszolgáltatás reformjával. Az ötödik, „Cameralia" című pont az ország gazdasági és gazdaságpolitikai kérdéseivel foglalkozik. Mindenekelőtt magyar vezetés alatt álló, magyar hivatalnokokkal dolgozó, valóban „magyar" kamara létrehozását kívánták. Mellette az országban több kamara nem szükséges, fiókjai azonban lehetnek Kassán, Belgrádban, Erdélyben, Besztercebányán és az Adriai-tengernél. A kamara ne lépje túl hatáskörét, ne avatkozzon rá nem tartozó ügyekbe, viszont mielőbb szerezze vissza a volt hódoltsági területről azokat az uradalmakat és birtokokat, amelyek régen is kincstári jellegűek voltak, kivéve a nádor fennhatósága alá tartozó jász-kun területeket. S ha utóbbiakból az idők folyamán egyes birtokokat magánföldesurak szereztek meg, ezeket vissza kell adatni. A fölösleges harmincadhelyeket s egyéb vámszedő helyeket meg kell szüntetni, pl. amelyek zsidók vagy éppen végvári kapitányok kezén vannak. Utóbbiak saját hasznukra fordítják a királyt mint földesurat megillető korcsmák és mészárszékek jövedelmét is, holott a katonaság fizetésére kellene felhasználniuk. A határ mentén fekvő osztrák városok lakói, ha Magyarországon kereskednek, ezentúl fizessenek vámot. Meg kell akadályozni a darabos arany, ezüst és réz kivitelét, de Pozsonyban vagy Budán létesüljön pénzverde, ahol az országlakók ezüstjüket pénzre válthatják. Megfigyelhető a rendeknek az a törekvése, hogy maguknak harmincad- és vámmentességet biztosítsanak, de mások mentességét megszüntessék vagy megakadályozzák. Ez a polgári fejlődést gátolta. Ugyanakkor örvendetes jelenség, hogy a nemesek, még az arisztokraták is be akartak kapcsolódni a kereskedelmi tevékenységbe. A „Cameralia" című pont tanúsága szerint főleg a só- és állatkereskedelemből reméltek hasznot. A visszafoglalt területeken értékes, gazdag sóbányák feküdtek, a délkeleti határ mentén pedig bőven volt szarvasmarha is. Főleg az erdélyi sóbehozatalból s ennek értékesítéséből vártak nagy hasznot. Azt is javasolták, hogy a kamara Belgrád környékén, Oláhországban, Erdélyben, Moldvában, Boszniában és Bulgáriában vásároljon szarvasmarhát, s azt a sókereskedelemben követett gyakorlat szerint adja tovább tűrhető haszonnal más kereskedőknek. A nádornak az erdélyi só értékesítése céljából néhány évvel később létesült vállalkozása