Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
egyik példája annak, hogyan próbált a főnemesség egy rétege nagyarányú kereskedelmi vállalkozások részesévé lenni. Ugyanakkor rossz szemmel nézték a végvári katonák harmincadfizetés nélküli állatkereskedelmét, remélve, hogy ha a kamara rászorítja őket a fizetésre, már nem lesz érdemes folytatni a kereskedést, s így ettől a versenytől is megszabadulnak. Felhívták továbbá az uralkodó figyelmét, hogy a kincstár még a megyei adószedőknél, illetve örököseiknél is találhat pénzt, nem megvetendő összegű beszedett, de be nem fizetett adót. A pozsonyi bizottság fenti jelentésének haladó vonása, hogy a közjogi függetlenség régi kívánalma mellé állítja a gazdasági átalakulás és fejlődés igényét. Ennek fontosságát nemcsak a korszak merkantilistái s az Einrichtungswerk készítői látták, hanem a magyar rendek is. Programjuk nem egy gondolatát a Rákóczi-szabadságharc alatt készült tervezetekben is megtalálhatjuk. A modernebb gazdasági fejlődés másik kívánalma, a rendszeres nemesi adóvállalás gondolata azonban távol állt a bizottsági jelentés készítőitől s magától a nádortól is. A bizottsági tervezet Bécsben nem is talált megértésre. A választ 1689. augusztus 22-én Kollonics Lipót mint az Einrichtungswerk-bizottság elnöke adta meg ugyanarról a napról keltezve, mint a visszafoglalt területek kiárusítására, illetve betelepítésére vonatkozó pátenseket. A bizottsági előadás tagolódását követve sorban megtette észrevételeit mind az öt ponttal kapcsolatban. Megjegyzései csak néhány helyen tükrözik az egyetértést, jellegét inkább az adja meg, hogy kiegészítő javaslatokat tesz, s így készíti elő a bizottságot a befejezés előtt álló Einrichtungswerk főbb szempontjaira. Ezután a nádor újból összehívta a pozsony bizottságot. 1689. október 10-én kezdték meg a munkát Pozsonyban a nádor és az esztergomi érsek elnöklete alatt. Jelen voltak még a közelben lakó, könnyebben elérhető mágnások, továbbá a személynök, valamint a királyi tábla bírái és ülnökei. A bizottságnak a királyhoz intézett felterjesztése s a nádor ehhez írt kísérőlevele október 14-én kelt. Ez a felterjesztés elkeseredett hangú sérelmi irat, amely felidézi I. Lipót és az utolsó országgyűlésen megkoronázott I. József esküjét az ország szabadságjogainak megtartására; ami azóta történt, az a rendek megállapítása szerint ezzel ellentétbe került. Szövegéből kitűnik, hogy az 1688. szeptember 22-i felterjesztést Bécsben erősen zokon vették, legalább annyira, mint a nádor és a rendek Kollonics 1689. augusztus 22-i válaszát. Az október 14-i felterjesztésben kétszer is találunk mentegetődzést, hogy a pozsonyi bizottság 1688-ban nem határozatot kívánt hozni, amihez nincs joga, csupán javaslatokat és véleményt terjesztett az uralkodó elé. A bizottság csak néhány tagból állt, nem is volt módjuk döntést hozni olyan kérdésekben, amelyeknek rendezésére csak az országgyűlés jogosult. Annak ellenére, hogy a „Magyar Einrichtungswerk" magára vonta az udvar haragját, a későbbi rendi felterjesztéseknek, ha módosításokkal is, mindig ez volt az alapja. Legközelebb 1700-ban nyújtott be Batthyány Ádám országbíró a fent ismertetett kérdésekkel kapcsolatos újabb kérelmet és javaslatot.
