Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
Minden javaslatához több személyt is ajánlott, akik az egyes tisztségeket betöltik, s bizonyos feladatok elvégzését vállalják, esetenként nemcsak egyet, hanem kettőt, hármat is. Ezek között elég sokan voltak rokonai, egykori iskolatársai és nádori hivatalának alkalmazottai. A király, miután az udvarban áttanulmányozták a nádor és mások feliratait, augusztus 6-án parancsot küldött Esterházynak, hogy Széchényi György esztergomi érsekkel és más alkalmas, hűséges férfiakkal együtt vizsgálja meg azokat az egyházi, poütikai, igazságszolgáltatási, katonai és gazdasági kérdéseket, amelyeknek tárgyalását a pozsonyi országgyűlésen a király távozása miatt nem tudták befejezni; kérte sürgős jelentésüket is. A tárgyalások szeptember 13-án kezdődtek Pozsonyban azzal, hogy a jelenlevők a téli kvártély elengedését kérték, bizonyára a korábban kapott ígéretek alapján. A nádor a királynak és Kollonicsnak küldte jelentéseit, közölte, hogy az egyes kérdésekkel kik foglalkoznak. Utalt a jogi bizottság elé tornyosuló nehézségekre: igen nagy az egyeztetésre szoruló törvénycikkek száma, hosszabb időre lesz szükségük a munka elvégzéséhez. A kamarától fizetést kért a bizottsági tagok részére. És keresztülvitte, hogy a bizottság jelentését szeptember 22-én felküldhették Bécsbe. Ennek a jelentésnek hangvétele valamennyi pontnál eléggé erőteljes. Címe: Opinio dominorum consiliariorum ad Posoniensem commissionem .. .per suam maiestatem sacratissimam convocatorum... A cím is jelzi, hogy a szakértőkkel kiegészített bizottság magvát a magyar tanács alkotta, amelynek véleményét többször kikérték, de ritkán hagyták jóvá. A tanácskozás rossz hangulatban kezdődött, mivel az országgyűlésen tett engedmények fejében sem maradt el az évi adó. Az első pont az egyház és a vallás kérdésével foglalkozik. Az 1687: 21. törvénycikkben levő rendelkezéseknél hathatósabb fellépést kíván a protestánsok ellen, az országot egyházi vonatkozásban is a Mohács előtti állapotba kell visszahelyezni. Ismerteti a két érsekségen kívül a hódoltsági területen feküdt püspökségek és prépostságok helyzetét. Sürgeti a főpapoknak Mohács előtti székhelyükre való visszatérését, hogy meginduljon a rendszeres egyházi élet és a vallásgyakorlat; ám ez megfelelő anyagi eszközök nélkül nem lehetséges. A második pont a közigazgatásról szól. A bizottság egyetért a nádor által javasolt központi és igazságszolgáltatási szerv létesítésével, a neve azonban „a király bizalmas magyar tanácsa" legyen. A gráci tanács mintájára kellene megszervezni, a nádor elnöklete alatt működő hétszemélyes táblát hazai szakértőkkel kibővíteni; a haditanács képviselőjét nem említik. Székhelyül Pozsonyt vagy Budát jelölik meg. Az egész tervezetből látható, hogy mielőbb Budát akarják az ország központjává tenni. Kérnek országházát is, ahol az ország iratait tarthatják, s ahol az ország kincstárnoka és más tisztségviselők hivatala lenne. (Kamaraelnök helyett szándékosan használják a Mohács előtti kifejezést.) A kincstárnok szedné be az adónak azt a részét, amiből a hivatalnokokat és a katonákat fizetni lehetne. Az idegen katonaságot az országban vezető főbiztos, a főpostamester, a déli és keleti visszakerült bánságok élére kerülő személyek magyarok legyenek. Itt jelentik ki továbbá, hogy ez az ország a nemeseké, akiknek érdekeit a szabad királyi városok
