Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
társai az alsótábla véleményét kérték, amely azonban nem tekintette magát illetékesnek, mivel hasonló jelentőségű ügyekben a felsőtábla, s ott is a nádor szokott elsőnek javaslatot tenni. Orbán István személynök és Szenté Bálint alnádor e felfogás ellen keményen tiltakozott: ellenkezőleg, az volt a szokás, hogy az alsótábla határozott először, s ezt küldték át a felső táblának. Meg is fenyegették a rendeket: ha a király tudomást szerez vonakodásukról, rövid úton megkoronáztatja Józsefet, azután bezárja az országgyűlést, és elmegy a Német Birodalomba, ahol várják. Végül Petróczy János, Pozsony város követe kijelentette, hogy a negyedik rend hajlandó elfogadni az örökös királyságot. Bizonyára megbízást kapott és fogadott el a felszólalásra, és nem is maradt el jutalma. A nádor 1688. április 3-i, az ország új berendezkedésével kapcsolatos felterjesztésében Petróczyt, akkor Pozsony város jegyzőjét, egy háromtagú jogi bizottságba javasolta, Szenté Bálint és Tolvay Gábor későbbi nádori ítélőmester mellé. Egyelőre Tallián István nádori ítélőmester halála után Orbán István testvére, Orbán Pál lett ennek utóda. Másnap, november 7-én, a személynök újabb fenyegetése után a káptalanok nevében Dőlni István is elfogadta a javaslatot. A vármegyék követei, minthogy kiküldőiktől kapott utasításukban az örökös királyság nem szerepelt, az Aranybulla záradékának eltörlése szintén nem, kijelentették, hogy ezeket későbbi országgyűlésre kell halasztani, s most csak József főhercegnek ezen az országgyűlésen való megkoronázását fogadják el. Végül a személynök újabb, még keményebb fenyegetései után József örökös királyságát is elfogadták, azzal a feltétellel, hogy ha a jövőben a királynak több fia van, akkor a legalkalmasabbat választhassák. De a személynök és a felsőtábla fellépésére meg kellett maradniuk az elsőszülöttségi elv mellett. A nádor november 7-én örömmel jelentette a királynak, hogy az országgyűlés egyhangúlag elfogadta az örökös királyságot; a nehézség nem itt van, hanem az Aranybulla ellenállási záradékával kapcsolatban. November 10-én a nádor ijedt hangú levélben fordult a királyhoz: úgy tudja Dietrichstein hercegtől, hogy a spanyol követ őt okolja azért, hogy elmaradt az örökös királyságnak a Habsburg-ház spanyol ágára való kiterjesztése. Ámde ő ilyen parancsot a királytól nem kapott, maga pedig nem kezdeményezhetett. Ám ha a király kívánja, nagy nehézségek árán ezt is keresztülviszi. November 14-én jelenthette, hogy elfogadták, de a nemességnek a jövendő kormányzás ügyében aggályai vannak. Ha kihalna az ausztriai ág, és Spanyolországban csak egy uralkodó maradna, nyilvánvaló, hogy az egész Habsburg Birodalmat egyedül nem kormányozhatja, s akkor a monarchia keleti részébe gubernátor kerül. Annak idején V. Károly császár is ettől tartott, azért osztotta fel hatalmas birodalmát több részre. November 16-án a személynök hívta fel az alsótábla figyelmét a spanyol ág nagy érdemeire, pénzbeli segítségére a török ellen. A felsőtábla is átüzent: ügyeljenek, hogy az uralkodó vonakodásuk folytán el ne veszítse a spanyol öröklési jogot. A nádor még aznap jelenthette a királynak az alsótábla beleegyezését. A spanyol követ pedig saját királyát biztosította, hogy Lipót csak taktikai okokból nem hozakodott elő a tárgyalás kezdetén a spanyol örökösödéssel is. 17 Iványi Emma 257
