Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szerepe az országgyűlésen

tette a király. A nádor megköszönte jóindulatát, s megígérte, hogy a megyékben valamennyien a király kívánságai szerint fognak felszólalni az országgyűlési követválasztások alkalmával. Az országgyűlési meghívót a király augusztus 22-én adta ki. Emlékezteti az országot a töröktől való felszabadításra, a belső rend helyreállítására, s ennek megőrzése érdekében kéri fia megkoronázását. A meghívó szövege szembeszökően homályos, mégpedig szándékosan. A hitlevél átalakításáról sincs benne szó, hogy már kezdetben vissza ne riadjanak az országgyűlési követek. Ugyanekkor röpiratok egész sorát küldték szét az udvarból, amelyek a Grotiusféle természetjogi elvek alapján méltatják és ajánlják az örökös királyság intézményét. Kollonics pedig elkészítette a magyar királyok elsőszülöttségi táblázatát. Szeptember 5-én a nádor megfogalmazta a trónöröklési törvényjavaslat szövegét, amelyet azonban a király nem fogadott el. Az „örökös királyság" kifejezés ugyanis nem szerepelt benne, csak József megválasztása, s az elhatározás, hogy a jövőben mindig csak I. Lipót íiágából az elsőszülöttet választják királlyá, azzal a feltétellel, hogy a király régi jogaikat megtartja. A választás és a feltétel szó azonban nem felelt meg Lipót célkitűzéseinek. Október l-jén felküldte a szöveget a magyarok iránt mindig szigorú Kinsky cseh kancellárnak. A jelek szerint sikerült meggyőzniük a nádort, hogy a királynak örökös királyságra van szüksége. Október elején, néhány nappal a fenti viták után a nádor már úgy nyilatkozott egy udvari értekezleten, hogy „a felavatás szertartása nem választást, hanem csak a király kinyilvánítását fogja jelenteni". Az országgyűlés 1687. október 18-i megnyitása előtt tehát sikerült rávenni a nádort, hogy elfogadja a királyválasztás megszűnésének elvét. De az országgyűlés folyamán az alsótábla követeinek felterjesztéseiben még gyakran szerepelt a „választás" szó, ha a végleges törvényszövegbe már nem is tudták beletenni. A továbbiakban mindenekelőtt azt vizsgáljuk, mi volt a szerepe a nádornak és a tőle függő hivatalnokoknak az országgyűlés alatt. A nádor október 22-én, a király és családja 30-án érkezett meg Pozsonyba. Még ugyanezen a napon az ún. Zöld Házban, a főurak üléstermében felolvasták a királyi előterjesztéseket. Az országgyűlés légkörére erősen hatott Caraffa Antal még működő eperjesi vértörvényszéke. Az ott végbement kegyetlenségekről az alsótáblán november 3-án számolt be egy felső-magyarországi követ. Egyben kérte ennek a magyar törvényekkel ellenkező törvényszéknek megszüntetését. A Habsburg-ház örökös királyságának kérdésével november 4-én foglalkozott először az országgyűlés. A nádor követeket küldött a felsőtábláról az alsótáblára: Fenessy György egri püspököt, továbbá Kéry Ferenc és Czobor Ádám grófokat azzal az üzenettel, hogy a király nem az egész Habsburg-házra kívánja kiterjeszteni az öröklést, hanem csak saját fiágára; ennek esetleges kihaltával az ország visszakapja a királyválasztás jogát. A gyakori felkelések megszüntetése érdekében szükség lesz még II. András Aranybullája ún. ellenállási záradékának eltörlésére. Fia, József kiskorúsága ügyében a király a pápától fog engedélyt kérni. A nádor és