Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
tási és pénzügyi vonatkozásban. Az uralkodó nem akarta az erőszakos foglalás látszatát kelteni. Kollonics is azt javasolta, hogy az alkotmányos formák megtartása érdekében tárgyaljanak magyar főurakkal. Május 8-ra meghívták a nádort, azonkívül egy világi főurat és egy főpapot. A nádor sokkal több főúr meghívását javasolta. Augusztus elején az udvarban meghatározták a legfőbb tárgyalási pontokat. Az örökös királyság bevezetésével együtt járt a régebbi koronázási eskü és a királyi hitlevél szövegének megváltoztatása; az utóbbit legszívesebben teljesen elhagyták volna. A magyar főurak és főpapok augusztus 12-én érkeztek Bécsbe, a nádoron és az esztergomi érseken kívül a magyar kancellár, mellette még három püspök, s néhányan az országbárók közül, a felső-magyarországi főkapitány, továbbá négy megye főispánja és a személynök. Stratmann kancellár ismertette velük a király nyolc pontból álló leiratát, amely főbb pontjaiban megegyezett a később megnyíló országgyűlés királyi előterjesztéseivel. József főherceg megkoronázásáról, az örökös királyság bevezetéséről és az ezzel kapcsolatos változásokról szólt, biztosítva a megjelenteket, hogy ezeken kívül az ország régi jogai és szabadságai megmaradnak. A leiratra a nádor terjedelmes választ készített. Nem tiltakozott az örökös királyság ellen, de az ország sérelmeinek orvoslása céljából országgyűlés összehívását kérte, ám csak az ország teljes visszafoglalása és a békekötés után. A közeljövőben összehívandó országgyűlésen koronázzák királlyá József főherceget. Szükséges volna azonban, hogy a legfájóbb sérelmek már addig is megszűnjenek (a súlyos adóztatás, a különféle katonai kihágások, a nemesek és a vármegyék zaklatása, magyar ügyeknek idegenekkel való intézése és az eperjesi törvényszék). Ő maga az örökös királyság ügyében tárgyalásokat folytatott, és számos parancsot is szétküldött. A megjelent tanácsosok figyelmét felhívta arra, hogy az uralkodó és a nemzet között csak az örökös királyság állíthatja helyre a bizalmat a nagy áldozattal visszafoglalt országban. Amit a király eddig visszafoglalt, azt sem ő, sem utódai nem engedik át egy esetleg megválasztandó új királynak, legfeljebb a roppant költségek megtérítéséért, ami aligha lehetséges. Két király egy országban pedig igen veszedelmes. S gondolják meg, hogy csak az osztrák ház tudja őket megvédeni a töröktől, mivel maguk nem képesek rá. Azonkívül a Habsburg család részben magyar származású is. Végül hálásnak is kell lenniük az ország felszabadításáért, magukra vállalva, hogy csak I. Lipót fiágának mindenkori elsőszülöttjét választják királlyá, természetesen úgy, hogy a király mindig megtartja őket régi jogaikban. A főurak válaszának lényege az volt, hogy a királyság jellegének ügyében csak az országgyűlés dönthet; egyébként mint eddig, akkor is a Habsburg-ház tagja lenne a király, ha megmaradna a választó királyság. Augusztus 16-án a nádor saját véleményét a főurakéval együtt felterjesztette az udvarhoz. A nádori vélemény szövege rövidebb volt, mint a fentebb ismertetett válaszfogalmazvány. Augusztus 21-én kapták meg a király határozatát. ígéri több sérelem megszüntetését (katonai kihágások, eperjesi törvényszék), s foglalkozik a koronázási eskü és a hitlevél kérdésével, ám ezek elintézését a jelenlevők jobbnak látták kedvezőbb időkre halasztani. Az országgyűlés megnyitását október 18-ra
