Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Szerepe az országgyűlésen

Az alsótábla azonban ismét tiltakozott, nem a koronázás ellen, hanem az előkészítés módja és hirtelensége miatt. Kijelentették, hogy csak akkor tudnak követeket küldeni a királynéhoz, akik a koronázásra felkérik, ha már elkészült a válasz a miniszterek által hozott királyi határozatokra. Hosszan folyt a vita, s a nádor hiába üzent rájuk, hogy mielőbb állítsák össze a követséget. A válasz (az országgyűlés replicája) csak december 3-án készült el. Követség vitte a királyhoz, s ez alkalommal a királyné megkoronázásához is engedélyt kértek. Ez után átmentek a királynéhoz, aki támogatást és közbenjárást ígért. A koronát december 5-én vitték át Pozsonyból Sopronba. A korona bemutatása december 6-án ment végbe, maga a koronázás pedig december 9-én. Az országgyűlés a megkoronázott királyné számára tiszteletdíjat ajánlott meg, minden meg nem hódolt porta után egy, a török hódoltsági területen levők után pedig fél forintot. Ki kell emelnünk a nádornak az országgyűlés november 29-én tett nyilatkozatát, amelyben a királyné koronázásának szükségességét megindokolta. A király a török ellen a nyugati keresztény fejedelmektől kér segítséget, köztük felesége rokonaitól is, akiknek örömet szerezhetnek a koronázással. Ez azonban nem jelenti, hogy sor kerülne a kis József főherceg megkoronázására is. A királynak nincs ilyen szándéka, elsőszülött fiának koronázását mindig választás szokta megelőzni. Erre most lehetőség nincs, az országgyűlésről sokan távolmaradtak, és háború is fenyeget. Ismerve a nem is olyan távoli jövőt, látható, hogy a nádor nem annyira a rendek megnyugtatása céljából szólt, hanem inkább a Habsburg-ház örökös királyságának elfogadására próbálta előkészíteni az országgyűlést anélkül, hogy magát a kérdést határozottan felvetette volna. A tervezettnél jóval hosszabb időre nyúlt országgyűlés tárgyalásainak túlnyomó része a valláskérdés körül forgott annak ellenére, hogy felső parancs folytán ezúttal is magánüggyé nyilvánították, amely semmiképpen sem előzheti meg a közügyeket. Ez a „magánügy" azonban heves, izzó vitákat keltett, s az újonnan megválasztott nádor hónapokon át alig győzte elhárítani a szemben álló felek egymásra szórt vádjainak, nemegyszer súlyos sértegetéseinek várható következményeit. Maga Thököly is a protestáns vallásügy rendezését tartotta az országgyűlés egyik legfontosabb feladatának. Ezt hangoztatta többek között május 7-én Kapóson kelt s az országgyűléshez intézett levelében, amelyben összefoglalta a bujdosók kívánságait. A levélnek a vallásügyről szóló részében „királyi diplomában levő szabadságok" megtartását követelte mellette levő híveivel együtt. Ez a diploma Lipót megkoronázásakor, 1655-ben készült, és az ezt követő, 1659. évi országgyűlés iktatta be az ország köztörvényei közé már Lipót tényleges uralkodása idején. 22 paragrafusból álló szövege az 1659: 1. törvénycikkben található. A 7. §-ban van a folyton emlegetett „hatodik feltétel", amely a protestánsokra nézve kedvező korábbi vallástörvények fenntartását s az országban a protestánsok szabad vallásgyakorla-