Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
óhaja az volt, hogy szükség esetén a megyei alispán és a szolgabírák is kiszállhassanak a prókátorvallás meghallgatására, s az így megbízott prókátornak ugyanakkora hitele legyen, mint akit a káptalan, konvent vagy az ország valamelyik nagybírája előtt rendeltek ki. A javaslat ellen azonban nemcsak a hiteles helyek, hanem a városok is tiltakoztak. A javaslattevők azzal próbálták őket megnyugtatni, hogy a városokra ez nem lehet sérelmes, mivel minden város önmagában nemes személynek számít. írott törvény szól arról, hogy a prókátorvallásnál sokkal nagyobb jelentőségű vallomásokat készíthetnek magánszemélyek is, kezük írásával és saját pecsétjük alatt. Nincs tehát elvi akadálya annak, hogy a vármegyék szintén megkaphassák a fent említett jogot. A vármegyék a régebbinél nagyobb szerepet igényeltek maguknak az országgyűlésen is. Egy-egy megye követei több száz nemesi személyt képviselnek, lehessen tehát mindegyiküknek kettős szavazata. A megyénként két követet küldő országgyűlés azonban akkor sem érte volna el a kívánt eredményt, ha a két követ szavazata négynek számít. Nem a jelenlevők szavazatainak száma volt a döntő, hanem az uralkodó és az erősebb központosítást igénylő bécsi kormány akarata. /. Lipót feleségének, Eleonóra Magdaléna császárnénak magyar királynévá koronázása. 1681 novemberében a király utasítást adott a hosszúra nyúlt országgyűlés befejezésére. Azokban a pontokban, amelyekben nem jött létre megegyezés király és ország között — így mindenekelőtt a vallás kérdésében —, továbbhaladni ezen az országgyűlésen már nem lehetett. A hátralévő időt a koronázás előkészítésére fordították, háttérbe szorítva minden egyéb, még rendezésre váró kérdést. November 29-re a nádor a felsőtáblának, a személynök az alsótáblának ülést hirdetett. Az alsótábla a nádor parancsára átvonult a felsőtábla üléstermébe. A nádor bejelentette, hogy az ülésre bécsi miniszterek is jönni fognak, akiket méltó módon kell fogadniuk. Meg is érkezett Hocher osztrák kancellár és Nostitz csehországi kancellár, s magukkal hozták a király 1681. november 28-án kelt határozatát, továbbá — a rendek korábbi kívánságára — az 1664. augusztus 10-én kötött vasvári békeokmány szövegének másolatát, s ezt a jelenlevőkkel ismertették. Kihirdették még a bécsi udvari haditanácsnak több tábornokhoz szóló parancsát is a német katonaság fegyelemben tartása ügyében. Hocher kancellár felsorolta mindazokat a célokat, amelyek megvalósítása érdekében a király ezt az országgyűlést összehívta; amit megadhatott, azt már megadta. Fogjanak tehát hozzá a törvények szerkesztéséhez, és fejezzék be az országgyűlést. A nádor köszönetet mondott, s felsorolta mindazokat a kegyeket, amelyekben a király az országot részesítette. Egyúttal javaslatot tett I. Lipót harmadik felesége, Eleonóra Magdaléna magyar királynévá koronázására. Kifejtette, miért van erre a királynak joga és lehetősége. A koronázási rendtartást írásban is meg fogják kapni. Nagyobb tömegeket a követeken kívül a koronázás idejére nem engedhetnek be a templomba, de hogy senkinek se lehessen kételye a Szent Korona meglétéről, azt, régi szokás szerint, az ország házába viszik, s a nádor maga fogja ott felmutatni, hogy mindenki láthassa.
