Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Szerepe az országgyűlésen
Igazságszolgáltatás. A király 1681. május 22-én érkezett meg Pozsonyba. Előterjesztéseiben többek között arra is felszólította a rendeket, hogy találjanak módot az igazságszolgáltatás megreformálására. Ugyanez volt az ország kívánsága is, de csak régi jogaik és szabadságaik fenntartása mellett. Változtatás esetén ugyanis ezek csorbulásától tartottak, holott a változást, az egymásnak nemegyszer ellentmondó törvények összhangba hozatalát és sok egyéb hiba kiigazítását maguk is szükségesnek látták volna. A tárgyalások során a rendek közölték néhány kívánságukat az igazságszolgáltatással kapcsolatban. Valamennyiből az tűnik ki, hogy a vármegyei igazságszolgáltatás megerősítésére törekedtek. Több olyan ügyet szerettek volna a megyei alispánok és a szolgabírák hatáskörébe utalni, amelyeket — joggal vagy csak szokás alapján — eddig az ítélőmesterek, tehát nem rendi hivatalnokok, hanem a királyi tábla tagjai intéztek. Ilyen volt pl. az egy és ugyanazon megyében fekvő családi birtokok felosztása. Ezt a Tripartitum első részének 47. címe szerint az alispánnak és a szolgabíráknak kellett volna lebonyolítaniuk. De az ítélőmesterek a megyei bíróság sérelmére maguk intézkedtek. A megyék tehát kérték a régi állapot helyreállítását. A horvátországi ítélőmester, Antolcsich Péter szerint azonban az ítélőmesterek olyan hosszú ideig foglalkoztak már hasonló ügyekkel, hogy eljárásuk szokássá vált, azonkívül az idézett 47. cím nem rekeszti ki a birtokosztályok intézéséből az ítélőmestereket. Ez volt a véleménye Kvassay Istvánnak, az ország egyik leghíresebb prókátorának is. Ez után nyilatkozat hangzott el az ítélőmesteri hatáskörről. Felvetődött, vajon kiterjed-e ez a királyi táblán kívüli igazságszolgáltatás intézésére is. A megyei követek meghatározták, mit várnak az ítélőmesterektől. Ha valamelyikük meghal, vagy tisztét leteszi, az ország felső bírái a vármegyék ajánlása alapján olyan személyeket válasszanak erre a tisztségre, akik birtokos nemes családból származnak, jól ismerik az ország törvényeit, tekintélyes és igazságszerető férfiak. Ez ellen a megyei kívánság ellen az egyik ítélőmester tiltakozott. Maga Orbán István személynök is úgy érezte, hogy ha ezt a kívánságot bevennék a sérelmek közé, ezzel az ő hatáskörét is korlátoznák. Ezért betételébe nem egyezett bele, bízva abban, hogy a felső bírák — az ország rendes bírái — is tiltakoznának ellene. Az országgyűlést megelőző évtizedekben annyi bonyolult kérdés gyűlt fel, hogy a sérelmek megfogalmazása nehezen haladt előre. Elhangzott tehát egy olyan javaslat, hogy a sérelmek összeállításáért felelős ítélőmester mellé segítségül „két jó értelmes embert" kellene kirendelni. Ezek megállapítanák, hol van hiba a sérelmek megszövegezésében, így az ítélőmester azokat gyorsabban az országgyűlés elé terjeszthetné. A rendek többsége azonban azzal érvelt, hogy ez a régi országgyűléseken sohasem volt szokás. Aki tehát hibát talál a sérelmek szövegében, az hívja fel rá az ítélőmester figyelmét, mégpedig az ország vagy a nádor előtt. A rendek a prókátorvallás terén is bővíteni kívánták a vármegyék hatáskörét. A háborús időkben a peres felek csak nagy veszedelmek közepette tudták volna megközelíteni a számukra illetékes helyeket. A káptalanok és konventek tagjai sem vállalhatták, hogy minden esetben kimenjenek a helyszínre. Ezért az országgyűlés
