Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

világ elütt", ha megakadályozzák a meghívottaknak az országgyűlésen való megjelenését. Rákóczi február 18-án körlevélben tiltotta meg a meghívottaknak az országgyűlésen való részvételt,

124 február 28-án pedig igen kemény hangú levélben válaszolt a nádornak.

125 Ne tekintsék magukat az ország képviselőinek, ország csak velük együtt lehetnének, de ők nem mennek el. Majd a „jobbágy" kifejezést utasítja vissza: „.. .csudálkozni nem gyüzem, hogy kegyelmed a jobbágyi titulusban annyira gyönyörkedik, hogy azzal ménket is vigasztalni kíván, és azon járomban hívogat". Azután a nádor közvetítői szerepének jogosságát tagadja: „Közbenjáró hivatalját említi kegyelmed, azmely ha szintén eddig tőlönk helyben hagyattatott volna is, vájjon melyik ország törvénye teszi falusi bírává az palatinussokat, az jobbágyok és földesurak közbenjáró hivatalja által." Eddig is nagyobb foganatja lett volna közvetítő tevékenységének, ha „az pozsonyi gyűlésben ezen magának édes, de hazánknak keserű jobbágyi titulussal gyászba nem öltöztette volna hazánkat", s ha nem próbálná még most is igazolni a világ előtt az eperjesi vértörvényszéket. Saját vezérlő fejedelmi méltóságára hivatkozva arra inti a nádort, hogy magatartásában néhai Perényi nádor példáját kövesse.

126 A megyék ismerik a császári meghívók tartalmát, őt uruknak nem ismerik el, ezért Rákóczi a meghívókat eredetiben visszaküldi. Az országgyűlés megnyitásakor Rákóczinak fenti válasza még nem érkezett meg Pozsonyba. 1708. március 2-án a nádor az országgyűlésen azt az indítványt tette, hogy négytagú küldöttség — Csáky Imre váradi püspök, Nádasdy Tamás főispán, Fiáth János és Rézler András ügyvéd (az első Fejér megye, a második Pozsony város követe) — kérje a királytól a felkelők meghívását, s vezéreiknek megjelenéséig halassza el az országgyűlésen való személyes megjelenését.

127 Erre a javaslatra Illésházy Miklós kancellár bizalmas levélben azt közölte a nádorral, hogy elegendő, ha Skarbala András alnádor, aki a nádornak közvetítői tisztében is helyettese, és Rézler András megy követségbe. A rendek készítsenek számukra utasítást, amit azonban indulásuk előtt feltétlenül be kell mutatniuk az udvarban.

128 A nádor és a rendek március 17-én olyan értelmű felterjesztést intéztek a királyhoz, hogy nem mágnásküldöttséget kell választani, hanem közrendű embereket. Skarbala és Rézler mellé, hogy az egyházat is képviselje valaki, Labsánszky Ferenc esztergomi kanonokot javasolták. De azért jelöltek egy más összetételű bizottságot is, amelynek tagjai Rézleren kívül Csáky Imre váradi püspök, Koháry István bányavidéki vicegenerális és Festetics Pál lettek volna. Kérték, a király döntse el, melyik küldöttség menjen.

129 Feliratukat Erdődy Sándor vitte Bécsbe.

130 Közben azonban megérkezett Rákóczi fent ismertetett levele Bercsényi Miklósnak március 7-én Selmecről a nádorhoz írt kísérőlevelével együtt. A néhány soros sajnálkozó levélben azt kívánja, hogy a fejedelem szavai hassák át a nádor magyar szívét.

131 A nádor március 21-én mindkét levelet felküldte Bécsbe. Illésházy kancellár március 28-i

132 válaszában megköszönte, hogy a nádor vele is közölte „Rákóczinak impertinens levelét, melyet írt Hercegségednek és a vármegyékre is, úgy Bercsényi levelét", valamint annak indokolását, miért kívánnak a rendek Rákóczi-