Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

tapasztalatait úgysem nélkülözhetik.

100 A nádor iránti elhidegülésre a vele és politikájával általában nem rokonszenvező Stepney angol ügyvivő szolgáltat párhuzamos adatokat. 1706. január 26-án Bécsből azt írja Harley miniszternek, hogy a nemzet előtt annyira elvesztette tekintélyét, hogy minden tőle jövő javaslat eleve kudarcot jelent.

101 A mediatorok nem látták tanácsosnak az örökös királyságot indokló királyi nyilatkozatnak a felkelőkhöz való eljuttatását, s szervezkedtek, hogy azt nekik ne kelljen átadniuk.

102 Erdődy Ádám január 30-án már sürgette a nádor Bécsbe menetelét,

103 aki feltehetőleg megsértődött, és nem jelentkezett az udvarnál. A felkelők miskolci gyűlése 1706 elején a nádori méltóság helyreállításával is foglalkozott. Az követelték, hogy „az palatinusi authoritas annak rendi szerint álljon helyben", hogy a jövőben a nádor jogkörét a magyar törvények adta teljességében gyakorolhassa. Mellé, a nádor elnöklete alatt, egy 24 főből álló tanácsot (senatust) szántak, amelynek tagjai egy érsek, két püspök, az országbíró, a horvát bán, a kincstárnok,

104 a főgenerális,

105 a tárnokmester, azonkívül három mágnás és mindegyik országrészből három, összesen tizenkét nemes. Ez a tanács, amely közigazgatási és gazdasági ügyekkel foglalkoznék — hadi ügyekkel nem —, évenként kétszer ülne össze.

106 1706 februárjában Bruyninx mediator is úgy ítélte meg a nádor helyzetét, hogy a felkelők a tárgyalásokban való részvételét ellenségesen fogadnák.

107 Amikor a király 1706. május 26-án kinevezte a felkelőkkel tárgyalásra menő békebizottság tagjait, abban a nádor vagy küldöttje nem kapott helyet, hanem elnöke Lotharingiai Károly herceg, osnabrücki és olmüci érsek lett, alelnöke Wratislaw Vencel gróf, többi tagja pedig Széchényi Pál kalocsai érsek, Illésházy Miklós kancellár, Lamberg és Volkra grófok, s mellettük kisegítőként Szirmay István, Viza János és Okolicsányi Pál.

108 Elkísérte a bizottságot Hunyady László kancelláriai titkár is.

109 1707 tavaszán Illésházy Miklós kancellár hívott össze Bécsbe tanácskozást, hogy megvitassák a felkelők 23 pontból álló követelését, illetve mindenekelőtt annak négy fő pontját. A király parancsot adott a nádornak a tárgyaláson való megjelenésre.

110 A nádor országgyűlés összehívását javasolta, de ezt a kérdést egyelőre levették a napirendről.

111 Május folyamán a nádor a felkelőknek négy kívánságát terjesztette a király elé (vezényeljék ki az országból az idegen katonaságot, biztosítsák a vallásszabadságot, Erdély legyen külön fejedelemség, s fogadják el a külhatalmak biztosítékát). Ezeket az udvar nem találta megvalósíthatónak.

112 Nem sokkal ezután, 1707 júniusában bekövetkezett az ónodi trónfosztás. A közvetítés megszakadt, a nádor az Ónodon történtektől elhatárolta magát. Július 29-i felterjesztésében felháborodott ítéletet mondott az ónodi országgyűlésről, s kérte, hogy a magyar kancellária készítse el a hivatalos bizonyságlevelet a nádor ellenmondásáról és tiltakozásáról.

113 A kancellária ezt a bizony ságlevelet augusztus 4-én bocsátotta ki.

114 Augusztus 20-án a nádor a bel- és külföldi közvélemény tájékoztatására szánt, nyomtatásban megjelent kiadványban nyilvánosan elismerte I. Lipótot és az 1687. évi országgyűlésen megkoronázott I. Józsefet az ország törvé-