Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
Közvetítő a király és az ország között
vele, bár tudott szinte minden lépéséről. Szirmay és a nádori alkalmazottak közvetítési tevékenységéről alább, a velük kapcsolatos fejezetekben szólunk bővebben. A nádor és a király hűségén maradt rendek helyzete nem volt egyértelmű. Az udvar valamennyi kívánságát ők sem óhajtották teljesíteni. A csaknem kétszáz éve folyó rendi harc a bécsi központosítás ellen az események következtében megtorpant, de nem szűnt meg. A felkelők és a király mellett maradt rendek — minthogy ugyanabban a korban és ugyanabban az országban éltek — több azonos kívánsággal léptek fel Béccsel szemben, amelyeknek csupán az előterjesztési formájuk volt más. Ugyanakkor a nádor és az 1687/1688. évi országgyűlés törvényeit, elsősorban az örökös királyságot és az Aranybulla ellenállási záradékának eltörlését elfogadók nem járultak hozzá ahhoz, hogy ezt az országgyűlést törvénytelennek, eredményeit kicsikartnak nyilvánítsák, s vitássá tegyék I. József királyságát. Nem fogadták el Erdélynek Rákóczi fejedelemsége alatt való különállását sem. A közvetítés sikerére tehát, az alapvető kérdésekben mutatkozó ellentétek folytán, sok remény nem volt, a két szembenálló fél sem hitt benne. Ebben a harcban csak győzni lehetett, katonai erővel és külföldi segítséggel, vagy elbukni, de a fennálló ellentéteket tárgyalásokkal áthidalni nem. Erre csak a katonai vereség után kerülhetett sor. A nádor nemegyszer került abba a helyzetbe, hogy a felkelőknek Bécsbejuttatott kívánságai között saját korábbi felterjesztéseiben előadott, de nem orvosolt sérelmekre ismerhetett. Többször kapta feladatul, hogy a Bécsben tartózkodó magyar tanácsurakkal együtt a választ vagy egy-egy, a felkelőknek szóló felhívás tervezetét elkészítse. Munkáját megkönnyítette, ám ugyanakkor valóságos helyzetére is rávilágított az a tény, hogy az udvar csak előkészítő javaslatokat kívánt tőle, amelyek miniszteri ellenőrzés és a szükséges átalakítások után öltöttek végleges formát. Megnyilatkozásait azonban, akár saját nézeteit tükrözték, akár az udvarét, minden esetben neki tulajdonították, neki rótták fel a felkelés vezetői csakúgy, mint a különféle okokból érdekelt európai közvélemény. Európa-szerte az volt a szokás, hogy a királyok nem tetsző elhatározásaiért a tanácsosokat, minisztereket tették felelőssé. Mégis, ebben a sokfajta ellentmondással terhelt helyzetben a nádor, különösen a felkelés kezdetén, szokásos ügybuzgalmával látta el közvetítői feladatkörét. 22 éve volt már nádor, amikor a felkelés megkezdődött, s korábbi barátainak, híveinek, alárendeltjeinek, a tőle függő közigazgatási, igazságszolgáltatási, katonai szervezet különböző tisztségviselőinek nagy része az ellenkező oldalra került. A nála sokkal fiatalabb Rákóczi Ferenccel, azonkívül, hogy a család néhány perét intézte, feltehetőleg csak magánérintkezésben állt. Bercsényi Miklós viszont, idősebb Bercsényi Miklós bányavidéki vicegenerális fia, úgyszólván a szeme előtt nőtt fel. Az idősebb Bercsényi 1669-től 1687-ben történt visszavonulásáig helyettese volt a bányavidéki főkapitányságban. A nádorhoz intézett nagyszámú levele, jelentése a végvidék helyzetéről megtalálható az Esterházy-levéltárban. 72 Egy 1680-ban vagy 1681-ben kelt felterjesztésében a népszerűtlen Kollonics Lipót helyett Esterházy őt ajánlotta a magyar kamara elnökéül. 73 Ifjabb Bercsényi Miklós 19 éves korában már részt vett Buda 1684. évi ostromában, 74 későbbi
