Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

gyar ember kezében nem volt. De később vissza kellett adnia, mert a neki több reverzálissal hűségre kötelezett Thököly a budai vezért megvesztegetve, előtérbe nyomult, s elhitette a Portával, hogy előtte egész Magyarország és Horvátország is meghajol. A török most igen nagy erővel készül Magyarország ellen, csatlakozik hozzá a tatár kán, az oláh vajdák és a kozákság, s Erdély is megkapta a felszólítást. Apafi felajánlotta, hogy ezután ő közvetít majd az udvar és a Porta között; a Porta Thökölyt nem bízta meg közvetítéssel. Ugyanakkor óvatosságra intette a nádort, mert „avval dicsekszik gróf Thököly uram, nincs a német császárnak, sem kegyelmednek oly titka, kit ki nem tud".

50 A nádor február 1-jei felterjesztésében óvatosan említést tesz arról, hogy Erdélyt, Moldvát és Oláhországot megfelelő politikával szövetségessé lehetne tenni.

51 A király engedelmével március 5-én válaszolt Apafi Mihály január 21-i levelére. Kérte, küldje fel Bécsbe követét, Vajda Lászlót Lengyelországon keresztül. Thökölyt az udvar sem alkalmazná szívesen közvetítőnek, mert saját céljai is vannak. Bízik abban, hogy ha arra kerül a sor, Apafi fegyveres segítségére is számíthatnak.

52 Apafi május 3-i levelében közölte a nádorral, hogy Vajda, akivel bizalmas üzenetet is küld, útnak indult. Újból felajánlotta a közvetítést az udvar és a Porta között.

53 Május 7-én újabb levelet írt a nádornak, kérve, küldjön a Morvaországon és Szilézián át utazó Vajda elé útlevelet.

54 Vajda június 27-én érkezett meg a nádor semptei táborába.

55 A nádor már a török elől menekülve, Passauból ír újra ugyanebben az ügyben az uralkodónak augusztus 5-én. Tudomására hozza, hogy az erdélyi, oláhországi és moldvai fejedelmek készek volnának fegyvert is fogni a török ellen, ha szövetséget kötnének velük.

56 Augusztus 17-i felterjesztését teljesen ennek a kérdésnek szenteli. Olyan értelmű választ javasol, amelynek alapján az erdélyi fejedelem és szövetségesei azonnal a cselekvés terére lépnek.

57 A török már Bécs felé közeledett, így augusztus 23-án az uralkodó Vajda útján harcra buzdította a fejedelmet; s ha ez nem lehetséges, legalább ne okozzon kárt a császáriaknak.

58 Apafi hadba vonult ugyan a török mellett, de a nagyvezír döntése folytán harcba vetésükre nem került sor.

59 1683 végétől kezdve Erdélynek a hanyatló, visszaszoruló török, az előrenyomuló Habsburg-hatalom és — ennek ellensúlyozására — Lengyelország között kell egyensúlyoznia.

60 Bécsbe a fejedelem újabb követet küldött,

61 s a királynak írt levél másolatát eljutattatta a nádorhoz. Ebben a levélben Thököly Imre nővéreinek — köztük a nádornénak — erdélyi birtokait is megemlíti; azon lesz, hogy „a köz igazság szolgáltatódjék ki".

62 Ez a birtokügy évekig elhúzódott. Előbb Benyovszky Mátyás nádori főtitkár, majd Hunyadi László segédtitkár utazott Erdélybe, hogy tárgyalásokat folytassanak a fejedelemmel.

63 Bizonyosra vehető, hogy ilyen alkalmakkor politikai üzenetváltás is történt. 1685-ben az erdélyi országgyűlés a fejedelem és Erdély ellenségévé nyilvánította Thökölyt, és kimondta rá a jószágvesztést. Ennek végrehajtását a Porta akadályozta meg, bár Thökölyre már nem volt szüksége, míg Apafi még szolgálatokat tehetett a békeközvetítés terén.

64 1685 januárjában Apafi Lengyelországba és Bécsbe küldte követül Inczédi Mihályt, akit január 20-Í levele kíséretében a nádorhoz is elirányított, kérve, hallgassa