Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Közvetítő a király és az ország között

meg a vele üzenteket.

05 Vajda László félreállítása után

66 1685. június l-jén ugyancsak Lengyelországon keresztül Balogh Lászlót küldte a fejedelem Bécsbe s ugyanakkor a nádorhoz is.

67 1685 szeptemberében a szatmári végvári katonáknak Bihar megyébe való benyomulása ügyében intézett felterjesztést a királyhoz, a nádort pedig, szeptember 27-i levelében, arra kérte, hogy ebben az ügyben támogassa.

68 Erdély helyzetében 1685 vége újabb fordulatot jelent. A törököt sikerült olyan mértékben visszaszorítani, hogy a Habsburg Birodalomnak nem volt többé szüksége az erdélyi békeközvetítésre, alkalma nyílt azonban Erdély visszaszerzésére és beolvasztására. 1685 novemberében Haller János vezetésével négytagú küldöttség ment Bécsbe, hogy Erdély helyzetének rendezéséről tárgyaljon.

69 Apafi november 12-én írt levelében ezt a küldöttséget is a nádor figyelmébe ajánlja.

70 Az 1686-ban létrejött megegyezéssel Erdély új útra lépett. A továbbiakban a nádor mediatorságára Erdéllyel kapcsolatban nem volt szükség. Később Esterházy Pált Erdély — a Thököly család birtokügyén kívül — két szempontból foglalkoztatta. Szerette volna elérni, hogy Erdélyt közvetlenül Magyarországhoz csatolják vissza, ez azonban, mint köztudomású, nem sikerült. Ezenkívül már az 1680-as években arra törekedett, hogy az országban telelő katonaság egy részét Erdélyben lehessen elhelyezni, mivel így a többi országrészre kevesebb porció jutott volna.

71 NÁDORI KÖZVETÍTÉS A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN A szabadságharc közismert eseményeit úgy idézzük fel, hogy előtérbe állítjuk a nádor közvetítő szerepét, amit kezdetben nem vitatott senki, később azonban nemcsak a felkelők nem tartottak rá igényt, hanem maga az udvar sem. A közvetítés felső irányítása ugyanúgy, mint Thököly idejében vagy az Erdéllyel folytatott tárgyalások során, ezúttal is a bécsi kormány, főleg a haditanács és néhány miniszter kezében összpontosult, a nádor csak a számára kijelölt feladatokat végezte. Rákóczi és kormányzóköre a megegyezésre irányuló tárgyalásokon kívül angol és holland mediatorok közvetítését és garanciáját kívánta, s ezzel a király oldalán maradt magyar főméltóságok is egyetértettek. Ezért a nádor közvetítői tevékenységének útjában már kezdettől fogva akadályok tornyosultak. A már 1703 végén megindult nádori közvetítői tárgyalások előkészítésében vezető szerepe a haditanács elnökének, Savoyai Jenő hercegnek volt. Az ő tervei alapján ment először a nádori titkár mintegy magánemberként Bercsényihez; 1704-ben sor került a volt nádori ítélőmester, Szirmay István alkalmazására, majd Tolvay Gábor ítélőmester is bekapcsolódott a munkába, amelyben a maga helyén részt vett a nádornak szinte valamennyi alkalmazottja. Ezek a nádortól kaptak utasításokat, míg Szirmayért csak jótállást vállalt, de hivatalosan nem érintkezett