Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

Bevezetés

szervek álltak. Bármilyen gyérek is voltak is a Habsburg-állam jövedelmei, ezeknek ügyében mindenekelőtt a bécsi udvari kamara döntött — nemcsak Magyarország, hanem a császári hadvezérek felé is. A Magyarországon működő idegen seregek vezérei az ország felé a haditanácson keresztül érvényesítették akaratukat. A bécsi udvari kamarához és a haditanácshoz tartozott a visszafoglaló háborúk idején nagyhatalmúvá lett bécsi főhadbiztosság, amely nemegyszer magának Savoyai Jenőnek is gondot okozott. 1697-től a Rákóczi-szabadságharcig a bécsi Ministerialis Deputatióban egyesült központi hivatalok, illetve azok elnökei ismét a magyar kancellária útján, de nem a nádoron, hanem az újonnan szervezett pozsonyi, budai és kassai bizottságokon keresztül intézték az ország fontos ügyeit. S köztudomású, hogy a végső döntések mindig bécsi minisztertanácsokon (konferenciákon), titkos tanácsi üléseken s gyakran az uralkodónak és néhány kiválasztott bizalmas hívének zártkörű megbeszélésein jöttek létre. Az 1723-ban megalakult helytartótanács előtti korszakban az országnak külön központi kormánya nem volt. Esterházy Pál idejében a magyar kancelláriából a megyékhez, városokhoz küldött parancsok útján intézték a közigazgatást. Ehhez csatlakozott a haditanács irányítása alatt az egyes országrészek főkapitányságainak keretében folyó katonai igazgatás. Az érsekségek, püspökségek keretein belül az egyházat is bevonták egy-egy vidék, országrész szervezésébe. A nádori hatáskörbe tartozó ügyekben a magyar kancellária a királyi parancsot a nádornak is megküldte, aki viszont a királyi parancs másolatát saját parancsleveléhez mellékelve küldte tovább. Országos fontosságú ügyekben gyorsabb döntésre a magyar tanácsot vagy annak néhány tagját hívták össze. Buda visszafoglalása után már megkezdődtek az ország új, török utáni berendezkedésének előkészületei. A nádor a Kollonics-bizottság készítette Einrichtungswerk előmunkálatai során javaslatot tett egy Pozsonyban, az ő elnöklete alatt működő központi igazgatási és igazságszolgáltatási szerv létesítésére. Javaslatát több változatban később többször is megismételte. Ehhez hasonló szerv azonban csak 1723-ban jött létre, amikor a helytartótanács megalakult, nem magyar főúr, hanem osztrák főherceg elnöklete alatt. A nádor volt felelős az ország világi belügyeinek intézéséért, az esztergomi érsek pedig az egyháziakért. Országgyűléseken, részgyűléseken, konkurzusokon, törvényszékeken közösen elnököltek, és a résztvevők nevében közös jelentést terjesztettek az uralkodó elé. A külügyek intézésében való részvétel nem tartozott a nádor hatáskörébe. A külügyet a császár irányította, birodalmi szervek, bécsi központi hivatalok és bizalmas tanácsadói közreműködésével. A nádor, magyaroszági tisztségének jellegénél fogva és mint valóságos belső tanácsos mindig meghívást kapott a tárgyalásokra, ha jelenlétét szükségesnek tartották. Megtehette s meg is tette, hogy felterjesztéseket, javaslatokat készítsen a törökkel, a szomszédos országokkal, s más európai államokkal folytatandó politikát illetően anélkül, hogy javaslataira hivatalos választ várt volna, vagy elfogadásukban bízhatott volna. A külföld tájékoztatása, hasznosnak mutatkozó kapcsolatok szorosabbra fűzése érdekében olykor leve2* 19