Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

A következő nádornak, Pálffy Miklósnak az adóüggyel kapcsolatos működése külön tanulmány keretébe tartozik. Akkor készültek el a régóta tervezett országos összeírások, akkor állapodott meg és fejlődött tovább a nádori konkurzusok szervezete. Ezeknek a munkálatoknak során az adóüggyel összefüggő minden alapfogalmat újból értékeltek, és meghatározták az egyik legfontosabbat, az adóalap kérdését is. Az adóalap továbbra is a porta maradt, de a porta tartalma változott. Annak érdekében, hogy az Esterházy Pál alatt végig érvényben maradt, elavult 1647. évi portaalap és a vele kapcsolatos kérdések a jövő fejlődés szempontjából is némi megvilágítást kapjanak, szükségesnek látnám néhány idevágó adat közlését Pálffy Miklós nádorságának első éveiből. Az adatok az összeírás ügyével foglalkozó rendi bizottság (Deputatio) 1720. évi naplójából valók.

522 A Deputatio 1720. szeptember 23-i, a pozsonyi Zöld Házban tartott ülésén a nádor elnöklete alatt meghatározta a portának mint összeírási alapnak mibenlétét. Eszerint egy portának tekintendő 1. az ezer forintot kitevő pénzjövedelem, vagy 2. négy jobbágytelek. Utóbbit a fentiekből jól ismerjük. Ami új, az a jobbágytelkek minősítése. Különbséget tettek ugyanis köztük a szántóföld termékenysége és a rét hozama szerint. Megállapították, hogy termékeny, közepesen termékeny és terméketlen föld után hány pozsonyi mérő szántóföld tesz ki egy jobbágytelket, s hogy ez után egy portára hány pozsonyi mérő föld számítandó mindegyik kategóriában:

523 Termékeny földön 1 jobbágytelek: 120 p. m.; 1 porta: 480 p. m. Közepesen termékeny földön 1 jobbágytelek: 180 p. m., 1 porta: 720 p. m. Terméketlen földön 1 jobbágytelek: 240 p. m., 1 porta: 960 p. m. Minden jobbágytelekhez számítottak elvben 32 kaszás rétet is, ami után egy porta 128 kaszás rét volt. Más volt a számítás olyan vidéken, ahol nem a gabona, hanem a széna a fő termény (egy jobbágyteleknek itt 152 kaszás rét felelt meg, egy portának pedig 608 kaszás rét). A borból származó jövedelmet terméshozam szerint három osztályba csoportosították. Az 1647. évi portaalap és az abban foglalt négy jobbágytelek tehát mint elvi számítási alap megmaradt, azonban a telek s ennek révén a porta lényegének, a mögötte található gazdasági erőnek árnyaltabb, pontosabb meghatározására törekedtek. Természetes, hogy az elvi számításnak a gyakorlatba való átültetése során ez esetben sem volt megvalósítható az egyöntetűség az ország egész területén — amelyhez Horvát-Szlavónországot adóügyi szempontból már nem számították hozzá —, azonkívül a rendek adófizetési készsége sem növekedett a korábbi évtizedekéhez képest.

524