Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)
A nádor szerepe az adóigazgatásban
JEGYZETEK 1 Kimutatás az 1609-1648 közötti időben a portaadó (rovás), koronapénz, vármunka, gabonaadó, királyi honorárium s egyéb, ritkábban előforduló költségek címén kivetett (nem beszedett) adóösszegekről: Baráth Tibor: A magyar állam adóügye, 1605-1648. Bp. 1939, 83,4. táblázat: kapuszámra rendelt adók. Acsády Ignác számítása szerint 1600-1650 között a pénz vásárló ereje 30%-kal csökkent. Uo. 90. — A 8. táblázaton a kivetett pénzbeli adók évi összegét látjuk a fent jelzett időszakban. (Uo. 88.) Eszerint az egész országra 175735, 1648-ban 60 990 forint. — Az 1659: 8. tc. szerint Alsó-Magyarországon a portaadó évi 10 forint, amelynek felét a földesurak fizetik, míg Felső-Magyarország katonaság kiállítását vállalta. — Az 1662: 23. tc. 1. §-a ehhez azt a magyarázatot fűzte, hogy az előbbi tc.-ben kivetett portánkénti 10 forint nem két évre szól, hanem minden egyes évre, azaz két évre 20 forintot tesz ki. — Ember Győző: i. m. (Az újkori közigazgatás) 246. a számadatok ismétlésén kívül felhívja a figyelmet királyi és rendi szerveknek különös együttműködésére. Az 1659. évi országgyűlés ugyanis utasította a magyar kamara elnökét és pénztárosát, hogy a befolyt adót olyan hadicélokra fordítsák, amelyeket a nádor és a magyar tanács néhány tagja határoz meg. 2 „Repartitionis quantum non totaliter erogatum iri". 3 A pátens egy példányát 1. MOL R 297 1672. máj. 25. — Az accisának a kamara általi behajtásáról: Ember Győző: i. m. (Az újkori közigazgatás) 284 sk. 4 „...supplementum.. .eotum impositi quanti". 5 Ennek a visszaemlékezésnek kelte: 1697. jún. 14. Felterjesztés a királyhoz. MOL N 8 Lad. 47. Prot. 3. 173. — Ezek az adatok sem határozzák meg teljes biztonsággal a repartíciónak (értve ezen a porták között szétosztott adót) az országba való bevezetését (vö.: Ember Győző: i. m. (Az újkori közigazgatás) 284), de a körülmények arra utalnak, hogy a kortársak jól emlékeztek. e Alkalmam volt látni a Magyarország története tíz kötetben c. készülő szintézisnek ezzel a korszakkal foglalkozó, Benczédi László által írt fejezetét. Megállapításai szerint 1671-ben kb. 870 ezer forint volt az országra kivetett adó. A Thököly-szabadságharc kitörése után azonban az udvar átmenetileg felhagyott a nemesség adóra kényszerítésével, sőt igényeit is leszállította: 1673-ban portánként 40 forint helyett már csak 28 forintot kért (ami készpénzre átszámítva 436 ezer forint); 1678-ban már csak 170 ezer forint volt az évi adókivetés, beleértve az accisát is. — L. Benczédi azóta megjelent tanulmányának az adókérdéssel kapcsolatos részét: Magyarország története, 1526-1686, III/2. Bp. 1985, 1189-1190 és 1206-1207. 7 A törvénycikk címe: „Repartitio, accisae exindeque qualitercunque praetensae restantiae simpliciter tollán tur." 8 L. az 5. jegyzetben. 9 1682-ben a török veszély miatt nemesi felkelés volt. 10 „.. .taliterque contributio usque annum 1683 inclusive nullis querelis de aliqua improportionalitate inter regnicolas obortis obervata". L. az 5. jegyzetet. 11 MOL P 125 7608. — A katonaság zsoldra szorításának közös, bécsi (központi) és rendi igényéről 1. R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII-XVIII. század fordulóján. Századok 1965, 696-697. — Megjegyezzük, hogy a rendek nem annyira a készpénzadóból kiállított királyi zsoldossereg, mint magyar (rendi) állandó hadsereg fenntartása mellett voltak; ennek ideje azonban Európa-szerte lejárt. 12 MOL N 50 No. 58, a király 1710. évi resolutiója. 13 Perjés Géza: i. m. (Mezőgazdasági termelés) 15: a korszak nagy hadvezérei közül Zrínyi Miklós 48, Montecuccoli és Turenne 50 ezer főre teszi azt a létszámot, ami mellett — ebben a korszakban — a sereg még elég erős, s ellátására, vezetésére is megvan a lehetőség. A hadsereg létszáma azonban mindenütt növekedett. 14 Neve a forrásokban: Commissariatus generalis bellicus; Generalkriegscommissariat. — Működéséről: Ember Győző: i. m. (Az újkori közigazgatás) 72-73, Fellner, Thomas — Kretschmayr, Heinrich:
