Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége 1681–1713 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 10. Budapest, 1991)

A nádor szerepe az adóigazgatásban

A haditanácsnak és a hadseregnek megnövekedett jelentősége folytán újból régi szerepükhöz jutottak a hadbiztosok, haditisztek és mellettük a kamarai tisztek is.

475 I. Lipót halála után (1705. május) az új király eltávolította Magyarországról Heistert, s helyette Herbeville tábornagyot nevezte ki fővezérré. Ali elérhető megyétől még június folyamán 30 ezer köböl gabonát és 480 igásállatot kértek. Ezt a megyék között a nádor osztotta fel azoknak a főuraknak és tanácsosoknak jelenlétében, akik letették I. József előtt a hűségesküt.

476 Herbeville újból szorgalmazta a részleges nemesi felkelést.

477 Egyes területek felmentést kértek és kaptak, így a nádor pártfogása folytán Pest megye egy része.

478 A három bizottság, mint láttuk, megszűnt, de 1706-ban Rabutin és Stahremberg tábornokok mellé az uralkodó néhány kísérőt rendelt a haditanács kívánságára. Megbízatásuk jellege emlékeztet az 1696. évi országos biztosokéra. Közigazgatásban, gazdasági ügyekben jártas, közismert, részben katonai, részben polgári személyeket kértek fel arra, hogy a hadsereg vezetőinek segítségére legyenek. Nádasdy Tamást, Esterházy Pál unokaöccsét és Festetics Pál alezredest Stahremberg, Gombos Imre ezredest pedig Rabutin mellé küldték. Hasonló szerephez jutott még Nádasdy Ferenc, Tamás testvére, 1696-ban dunántúli országos biztos, Illésházy Miklós, Trencsén megye főispánja, a későbbi kancellár, Koháry István bányavidéki vicegenerális és Skarbala András, a későbbi alnádor.

479 A kiküldött mágnásokat és nemeseket országos biztosoknak nevezték,

480 ugyanúgy, mint 1696-ban. Megbízásuk kétirányú volt. Egyrészt biztosítaniuk kellett volna, hogy a megyék a természetbeli ellátmányt valóban a hadsereg rendelkezésére bocsássák, másrészt a felkelőket kellett volna visszatéríteniük a király hűségére. Egy 1707. június 22-i leiratból azonban megtudjuk, hogy nem is indultak útnak, részben az utak bizonytalansága miatt, részben azért, mert nem tudtak számukra fizetést biztosítani. Ezért ekkor, ugyancsak a haditanács kívánságára, Stahremberg hadserege mellé országos biztosnak nevezték ki Barlok Istvánt,

481 aki az ország egész területét jól ismerte, s számára — összegben meg nem határozott — fizetést is elrendeltek. A kancellária 11 megyét értesített Barlok megbízatásáról, s felkérte őket, hogy munkájában támogassák.

482 Ebben az évben különösen sok panasz hangzott el az egyes várak, helyőrségek katonai parancsnokainak működése ellen, akiknek a hadihelyzetből adódó teljhatalma ránehezedett elsősorban az érintett városokra s azok egész környékére is.

483 Jelentősek voltak a hadiszállításokhoz nélkülözhetetlen fuvarok kiállításából származó terhek; a szekerek mellé hajtóknak, kocsisoknak fizetéséről is kellett gondoskodni.

484 Ősszel pedig, amikor elérkezett a téli szállások ideje, a kancellária utasította a megyéket, hogy gondoskodjanak elhelyezésükről, ellátásukról, ahogyan az adózók ereje engedi, s e téren működjenek együtt a főhadbiztosság kiküldötteivel.

485 A kancellária azt javasolta a haditanácsnak, hogy ne mindegyik hadbiztos különkülön egyezzék meg a megyékkel, hanem tartsanak közös repartíciót. Ha ugyanis a hadbiztosok mellett a főispánok és megyei tisztek is részt vesznek a munkában,